Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

24 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 63. §. »Magyar Hiradó«-ra közvetlenül a közönség köréből előfizetni nem lehet, ép oly kevéssé fosztja meg azt az önálló sajtótermék jellegétől, mint az a tény, hogy az emiitett lap jelenleg aránylag csekély számú példányban jelenik meg. Kétségtelen tehát, hogy a >>Magyar Hiradó« a B. T. K. 63. §-ában meghatározott nyomtatvány, illetve szerkesztésének és kiadásának módozatait tekintve, az 1848 : XVIII. t.-cz. III. fejezetében tár- , gyalt időszaki lap minden tulajdonságával bir. A védelem álláspontjának támogatására hivatkozás történt a szerzői jogról szóló 1884 : XVI. t.-cz. 6. §-ának 7. pontjában foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint a kizárólag a napilapokba leendő felvétel végett összegyűjtött és többszörözve megjelent táviratoknak és tudósításoknak valamely hirlapba történt jogosulatlan átvétele a szerzőjog bitorlásának tekintendő ; ámde hogy a most felhivott törvény, melynek tárgyát a nyomtatvány sajtójogi fogalmának meghatározása nem is képezi, jelzett rendelkezésével a kőnyomatos tudósitóknak a »kézirat« jellegét tulajdonítani nem akarta, világosan kitűnik abból, hogy a még meg nem jelent kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt többszörösitésxői, közzétételéről és forgalomba helyezéséről, mint a szerzői jog bitorlásának egyik esetéről a 6. §. 1. pontjában külön rendelkezik. Mindezeknél fogva a »Magyar Hiradó« önálló sajtóterméknek lévén tekintendő : az abban megjelent közleményért, a mennyiben ez valamely bűncselekmény tényálladékát megállapítja, az 1848 : XVIII. t.-cz. 13. és 33. §-aihoz képest felelősségre vonható személyek felelősséggel tartoznak, tekintet nélkül arra, vájjon a közlemény még más lapban is megjelent vagy sem. Nem fogadható el alaposnak a védelem az a további érvelése sem, mely szerint a jelen esetben P. Jenőn kivül a többi vádlottak a büntetőjogi felelősség alól akkor is mentesek, ha a »Magyar Hiradó« önálló sajtóterméknek tekintetnék, minek támogatására az hozatik fel, hogy más lapból átvett czikkért is az 1848 : XVIII. t.-cz. 33. §-a szerint első sorban a szerző felelős, a többi személyek pedig csak akkor tartoznak felelősséggel, ha a szerző felelősségre nem vonathatnék ; minthogy pedig a jelen esetben P. Jenő, mint az átvett közlemény szerzője, felelősségre vonása az 1848 : XVIII. t.-cz. 13. és 33. §-aiban elfogadott fokozatos felelősség elvének egyenes megtagadásával egyértelmű volna. Ezen érveléssel utalni kell arra, hogy a B. T. K. általános határozatai, a mennyiben külön rendelkezések kivételt nem állapítanak meg, a sajtójog terén is alkalmazandók. Alkalmazást nyernek tehát ezen általános határozatok a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények tényálladékának megállapítása, a cselekmény bevégzése, annak egysége vagy többsége körül felmerülhető kérdések elbírálásánál s csak a cselekményért felelős személyek kilétének meghatározása tekintetében zárja ki a törvény azok alkalmazását, a mennyiben ez irányban a B. T. K.-nek életbeléptetéséről szóló 1880; XXXVII. t.-cz. 7. §-ának 2. bekezdése szerint nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek eseteiben, a bűntettekről és vétségekről szóló B. T. K.-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, a melyek az 1848 : XVIII. t.-cz. 13. és 33. §-aiból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók. A nyomtatvány utján elkövett bűncselekmény be van végezve, mihelyt a bűncselekmény tényálladékát megvalósitó közlemény sajtó