Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

228 Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 258. 720. Az az állítás, hogy más árulkodik, rágalmazás. Budapesti tábla: K. Salamon alaptalanul állította panaszos dr. L. Bertalan felől, miként ez a kijelölt ügyben denuncziált, s igy most már az a kérdés, vájjon a panaszlott állitás büntetendő-e ? A denuncziálás értelme az árulkodásnak felel meg, tehát nem fejezi ki a hamis vádaskodást, s igy az ellen, a kiről állittatott, a büntető eljárás megindításának okát nem képezné ugyan ; minthogy azonban az árulkodás, vagyis, habár való ténynek, jogos köz- vagy magánérdek nélkül s másnak ártalmára irányult szándékkal való feljelentése társadalmi felfogás szerint, közmegvetés tárgyát képező cselekmény: K. Salamon vádlott terhére a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás második neme megállapítandó: (15780. sz. 1886 szeptember 6.) — Curia helybenhagyja. (1886. évi-9493. sz. 1887 márczius 31.) 721. Jegyzőkönyv kifogásolása erre jogosult személy által, nem büntettetett. Marosvásárhelyi tábla: Az elsőbiróság Ítéletét a kir. Ítélőtábla megváltoztatja és T. Dénes vádlottat a rágalmazás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmenti; mert magánvádló feladása szerint is vádlott egy megelőző egyházmegyei gyűlésről felvett jegyzőkönyv tartalmáról állította, hogy az hamis ; miután pedig vádlott az egyházmegyei gyűlésnek tagja volt s igy joga volt a kérdéses jegyzőkönyv hitelesítése előtt annak tartalmát kifogásolni, habár kifogását illetlenül nyilvánitottais, ezzel rágalmazást egyáltalában nem követett el. (4323. sz. 1889 november 18.) •— Curia : A felebbezés visszautasittatik. (1067. sz. 1890 február 18.) 722. Fegyelmi büntetés alá eső tény állítása is rágalmazás. (Curia 5892. sz. 1880 november 8.) 723. Annak állítása, hogy valakit más pofonütött és elégtételt nem kért, rágalmazást képez. Budapesti tábla: J. Gy. I. rendű vádlott beismerte, hogy egy oly tartalmú, D. M. II. rendű vádlott által három tanú jelenlétében kiállított nyilatkozatot mutatott fel Gr. és mások előtt, melyben D. M. G. F.-ről azt állítja, mely szerint ő »a most nevezettet kétszer pofonütötte s G. ezért semmiféle lovagias elégtételt nem kért«. D. M. a kérdéses nyilatkozatnak többek előtt történt kiállítása s használat végett átadása által a rágalmazás vétségét követte el, a B. T. K. 258. §-a értelmében; mert írásbeli nyilatkozatában olyan tényt állított tudatosan G. felől, mely valódisága esetében, a jelen társadalmi felfogás szerint G-t közmegvetésnek tenné ki. (36125. sz. 1885 márczius 4.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (3680. sz. 1885 szeptember 18.) 724. öngyilkossági hir terjesztése mint rágalmazás. (Curia 3667. sz. 1893 április 25.)