Magyar döntvénytár, 6. kötet (1905)

Büntető törvény a bűntettekről és vétségekről. 258. §. 227 B. T. K. 258. §-ában meghatározott vétséget, melyért vádlott, miután K. L. nem volt amaz ügyben ügyfél és igy a B. T. K. 266. §-a nem is alkalmazható, büntetendő. (Curia 1889. évi 8680. sz. 1890 márczius 6.) 717. Tanúról annak állítása, hogy hamisan esküdött, akkor is büntettetett, midőn ez a per folyama alatt történt és vádlott azonnal rendre utasíttatott. Budapesti tábla : Vádlott beismerte, hogy a H. M. és társai ellen könnyű testi sértés vétsége miatt folyamatban volt bűnügynek 1886 szeptember 4-én történt tárgyalása alkalmával, midőn H. T. mint tanú a, biróság előtt vallott, akként nyilatkozott, hogy H. T. (jelenlegi magánvádló) hamisan esküdött. Igaz ugyan, hogy ezen nyilatkozatot vádlott még akkor tette, midőn a fentjelzett ügy a biróság előtt még folyamatban volt és az is igaz, hogy ezen nyilatkozatáért vádlott az eljárt biróság által azonnal rendreutasittatott, mindazonáltal a B. T. K. 266. §-a jelen esetben helyt nem foghat, mert a gyalázó kifejezés nem amaz ügyre, és az ügyfelekre, hanem az akkor tanuként beidézett magánvádlóra vonatkozólag tétetett, a most hivatkozott szakasz tehát vádlott tettét nem menti, de nem menti az sem, hogy vádlott a biróság által akkor azonnal rendreutasittatott, mert ezen rendreutasitás, mint egyszerű feddés, vádlottat a büntetőjogi felelősség alól fel nem menti. Minthogy pedig vádlott saját beismerése szerint többek jelenlétében magánvádlóról oly tényt állított, mely valódisága esetében ellene a büntető eljárás meginditásának okát képezné, ennélfogva a neheztelt ítélet megváltoztatásával őt a rágalmazás vétségében bűnösnek kimondani kellett. (42618. sz. 1889 január 4.) — Curia: A felebbezés visszautasittatik. (6525. sz. 1889 szeptember 20.) 718. Tanú, ki a perben állította, hogy az egyik sértett fél őt megcsalta, s azért ellenségek, a 258. §. alapján büntettetett. (Curia 11081. sz. 1890 november 25.) 719. Hivatalnokválasztás idején jelölt előéletének megbirálása nem büntettetett. Járásbíróság: Cs. István terhére azon nyilatkozat esik, mely szerint kijelentette magán vádlóra vonatkozólag, ha ő gyanú alatt állana, vizsgálatot kérne maga ellen. Ezen kifejezés pedig becsületsértésnek önmagában véve sem vétetett, de nem vétetett a B. T. K. 263. §.-ának 5. pontja, ugy 266. §. alapján sem, minthogy a nem kifogásolt védelem szerint eme nyilatkozat czélja a közérdek előmozditása volt és mert hatóság előtt szóba hozott ügyre vonatkozólag mondatott, miből kifolyólag nem lehet kétségbevonni egyesek azon jogát, hogy valamely közhivatali állásra megválasztatni kivánó egyének ugy képessége, mint erkölcsi magaviselete a kellő határok közt kritika tárgyává az arra jogosultak által ne tétessék Cs. István pedig, mint képviseleti tag ezen kritikát a közérdek czéljából a kellő határok közt gyakorolta. (369. sz. 1889 márczius 26.)—Budapesti tábla helybenhagyja. (22669. sz. 1889 október 16.) — Curia : A felebbezés visszautasittatik. (11937. sz. 1890 január 27.) 15*