Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 71 Támogatja a két tanú vallomását Szillaba, sz. Michna Anna tanú vallomása is, a ki előadása szerint a programmbeszédet a most emiitett két tanúval és Uhercsik Lipót postatiszttel hallgatta és a panaszolt kifejezéseket férjével még aznap este közölte. Uhercsik csak homályosan emlékszik a beszédre, melyet Szillabanéval hallgatott és csak azt tudja, hogy Nochlovszki János és Steffek Árpád a beszéd egy-egy része felett felháborodásuknak adtak kifejezést. Végül Szillaba Béla körjegyző azt vallotta, hogy Nochlovszki János és Steffek Árpád csak másnap jelentették be nála a beszéd panaszolt kifejezéseit, a miről ő jegyzőkönyvet vett fel s az esetet bejelentette a főszolgabirónak. ö maga nem volt jelen a beszédnél, de szerinte közbeszéd tárgya volt, hogy Valasek János a panaszolt kifejezéseket; használta. Zsazsó György, Gazsó József, Braskó János, Való Mihály, Zuricz József, Szedlak Mihály, Zajda János, ifj .Valasek Dániel, Czadra János, Kiszely Pál, Galik János, Szlávik Mihály, Kiszely János, Klempa János és más 15 kihallgatott tanú határozottan azt vallotta, hogy a beszéd elmondásánál jelen voltak, hogy Valasek János a panaszolt kifejezéseket tudomásuk szerint nem használta, illetve, hogy nem igaz az, hogy azokat használta, miglen id. Valló György, Kubala János, Filó József, Radasinszki József, Zsuzsa Mihály és a kihallgatott tanuk közül mintegy harminczan, a kik a beszéd elmondásánál szintén jelen voltak és vallomásukban a beszéd tartalmát legnagyobb részben elmondják, nem hallották, hogy Valasek János a panaszolt kijelentést tette. A megjelölt ellentmondó tanúvallomásokat mérlegelve, a kir. Curia Nochlovszki János és, Steffek Árpád tanuk határozott vallomása mellett is nem találta bebizonyitottnak azt, hogy Valasek János a szóban forgó programmbeszédben a panaszolt kifejezéseket használta. E megállapításnál a kir. Curiát egyrészt az vezette, hogy Nochlovszki János és Steffek Árpád a beszédet tartó Valasek Jánostól, saját vallomásuk szerint, 20—25 lépésnyire állottak és ekként nincs kizárva az, hogy Valasek János beszédének egyes részeit az ily alkalommal szokásos és tanukkal is igazolt zajban kellően nem értették, esetleg félreérthették, főképen akkor, a mikor majdnem valamennyi tanú vallomásával bizonyítva van, hogy Valasek János Ázsiát valóban felemlítette akkor, a midőn a magyarok és tótok között a múltban volt egyetértésről beszélve, kiemelte, hogy a magyarok a tótok segítségével kergették ki a tatárt és törököt Ázsiába. De vezette másrészt a kir Curiát bírói meggyőződése megalkotásánál főképen a számos, a képviselőjelölthöz közelebb állott tanúnak Nochlovszki János és Steffek Árpád előadásával ellentétben álló az a vallomása, hogy Valasek János a szóban forgó kijelentést nem tette, nem különben az a tény, hogy ez a kijelentés Valasek Jánosnak ugy a tárgyalás során bemutatott programmjával, mint különösen Krakován községben tartott programmbeszédének a kihallgatott tanuk vallomásával igazolt azokkal a részeivel is határozott ellen mondásban van, a melyekben a közös haza egységét a tótoknak a magyar nemzettel századokon át folytatott békés egyetértését, együttélését és annak a jövőben való ápolását is hangoztatta. A dolog ilyen állásában döntő sulylyal bír Valasek Jánosnak a folytatólagos tárgyaláson az 1899 : XV. t.-cz. 98. §-a értelmében eskü alatt