Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

70 Curiai bíráskodás. szeptember 22-én programmbeszédében mondta-e azt, hogy : »a magyarok menjenek vissza Ázsiába, a honnan jöttek, hogy itt ugy legyen, mint volt ezer esztendővel ezelőtt«. Elrendelte pedig a bizonyitási eljárást ez irányban azért, mert a kérvény szerint ez a kijelentés tót vidéken, tót nemzetiségű választók előtt, tót nemzetiségi programm alapján álló jelölt által tétetvén meg, a m. kir. Curia ugy találta, hogy Valasek János azzal, a mennyiben azt valóban használta, az államfentartó magyar nemzet ellen egyenesen gyűlöletre és a magyar állam fennállása és épsége ellen izgatott. Ellenben mellőzte a bizonyitási eljárás elrendelését a panaszolt többi tényekre vonatkozóan ; mert mindaz, a mit a kérvényezők szerint Valasek János Miaván és Brezován tartott programbeszédében mondott és a mi a csatolt röpiratban, különösen annak IV. fejezetében foglaltatik, nem terjed tul a magyar állami iskolák taneredményének, a tót nyelv művelődési és társadalmi állapotának és a kormány részéről a Maticza és a tót gimnáziumok megszüntetése körül követett eljárásnak a tárgyilagosság határain túllépő és ezért nem helyeselhető módon nyilvánított bírálatán • már pedig az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 8. pontjában érvénytelenségi okul megjelölt izgatás tényálladékának alkotó elemét nem ily bírálat, hanem gyűlöletre való egyenes izgatás, a törvény rendelete ellen irányuló egyenes felhívás képezi; mert továbbá a kérvényezőknek azt az állítását, mintha a »magyar« szót a pánszláv izgatás a magyar nemzet kisebbítésére gunyszóul találta volna ki, maga a kérvényezők által csatolt röpirat megczáfolja ; mert végül kérvényezők név szerint csak kilencz választót neveztek meg olyanokul, a kik állítólag megfélemlítés következtében a szavazástól tartózkodtak, illetve Valasek Jánosra szavaztak, ez a kilencz szavazat pedig, ha kérvényezőknek erre vonatkozó előterjesztése valónak el is fogadtatik, a választás eredményén nem változtat; minthogy pedig az 1899 : XV. t.-cz. 23. §-a szerint már a kérvényben adandók elő azok az érvénytelenségi okok és tények, a melyek alapján a kérvényezők a választás érvénytelenítését kérik, következésképen azok a választók, kiknek szavazata az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 10. pontja s ezzel kapcsolatos 4. pont alapján megtámad tátik, már a kérvényben névszerint megnevezendők, azok kinyomozása tehát a bizonyitási eljárásra fenn nem tartható : annálfogva a kérvénynek az a része, a mely megfélemlített választókról emlékszik meg, de azokat név szerint meg nem nevezi, a bizonyitási eljárás elrendelésére határozatlanságánál fogva alapul nem szolgálhat. A bizonyitási eljárás folyamában kihallgatott Nochlovszki János tanitó és Steffek Árpád törvényszéki irodai gyakornok határozottan azt vallották, hogy ők egy ismeretlen nyitrai úrral együtt hallgatták Valasek János programmbeszédjét 1901 szeptember 22-én Krakovánban és hogy Valasek János ez alkalommal többi között valóban mondta azt, hogy a magyarok menjenek vissza Ázsiába, a honnan jöttek, hogy itt ugy legyen, mint volt ezer esztendővel ezelőtt. Mindkét tanú vallotta, hogy ezen a beszéden nagyon megbotránkoztak és Steffek Árpád tanú kijelentette, hogy a beszédet másnap közölte a jegyzővel, kinél szabadságidejét töltve lakott.