Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

ELŐSZÓ. Gyűjteményünk jelen kötetében a választási biráskodás és a választói jog tárgyában, továbbá az általános közigazgatási, valamint adó- és illetékügyekben hozott elvi jelentőségű határozatokat közöljük. A választások érvényessége feletti u. n. >>curiai biráskodásra« vonatkozó joganyag közreadásánál nem lehetett a merő elvi mozzanatok közlésére szorítkozni, abból a nagyon is kézenfekvő okból, mert ezeket a puszta elveket, illetve elvi kijelentéseket, a maguk mezitelenségében — megfelelő mekkoraságu gyakorlati anyag és keret nélkül — az olvasók legtöbbje egyszerűen nem tudta volna hová beágyazni és elraktátozni. Adott esetben tehát a gyakorlatilag nem vagv nem eléggé hátterelt elvi kijelentések birtokában egy kérvény megszerkesztésével szemben pl. époly bizonytalan tétovaságban leiedzenék a fél mint eddig. Lehetetlen volt nem tapasztalni a gyakorlatban, hogy a kérvények.-legtöbbje egészben a, teljes bátortalanság és a sötétben való tapogatódzásbélyegét viselte magán, a miatt, hogy a törvény a vele élők öntudatába megfelelőleg át nem ment. Erősen ki kellett tehát itt domborítani a didaktikai szempontot is, a mi jelen gyakorlati vállalkozásnál mindenekfelett abban áll, hogy az elvi kijelentések és jogtételek mellett még a legközömbösebbnek látszó vonatkozások is a bő választékban közölt példák egész seregében nyernek gyakorlati tartalmat és megvilágítást. Itt a »praxist« a legtágabb értelembén kellett venni. Ezért olvashatni az egyes itt közölt határozatokban teljes szó szerinti szöveggel pl. a bizonyítási tételek egész sorát. Ismerve és méltányolva továbbá azt, hogy mi minden bele nem játszik az egyes fél érdekének hathatós előmozdításába az adott esetben : a mentől szélesebb körű tájékozódhatás szempontjából minden egyes esetnél jegyzetben nemcsak a választás helyét és idejét közöljük, hanem a kérvényezők elsejének nevét is, valamint azt, hogy volt-e a kérvény még más, mint a képviselő ellen irányitva, s ha .igen, mily minőségben, hogy voltak-e külön fellépett választásvédők, volt-e ellenkérvény. A jogelveknek kutatója viszont lehetőleg rövid jogtételekbe foglalva kapja meg az egyes ügyekben fellelhető jogászi tanulságot. Eme, az egyes esetek elején római számok alatt (I., II., III. stb.) közölt sententiák lehetőleg a curia saját szavaival vannak előadva. A jogesetek, illetve itélőtanácsok között való discordantiákra való utalásokat, valamint a törvényalkalmazásnak egyes eseteire vonatkozó egyéni megjegyzéseket a jegyzetekben találja meg az olvasó.