Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 67 1. hogy Krakován községben Valasek János 1901. évi szeptember 22-én programmbeszédet tartott s ez alkalommal a többi között azt mondotta, »a magyarok menjenek vissza Ázsiába, a honnan jöttek, hogy itt ugy legyen, mint volt ezer esztendővel ezelőtt.« E kijelentésben és abban, hogy Valasek János nem a politikai egység megjelölésére használni szokott »uher« kifejezést, hanem a pánszláv mozgalom által gúnynévül kitalált »magyar« megjelölést használta, kérvényezők szerint izgatás foglaltatik, közvetlenül a nemzet politikai egysége és az állam területi épsége ellen, közvetve pedig a törvény kötelező ereje ellen ; 2. hogy Brezova községben 1901. évi szeptember 14-én, Miava községben pedig 1901. évi szeptember 18-án tartott programmbeszédében azt a kijelentést tette, »a magyar állami iskolákban a tót gyermekek elbutulnak, a tót paraszt a magyar nyelvű idézések és végzések folytán anyagilag károsittatik«. Kiemelik, hogy e kijelentések a törvény kötelező ereje, a hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete és különösen a magyarság -ellen intézett burkolt izgatás ismérveivel birnak. E ténybeli állitás bizonyítására tanukra hivatkoznak és csatolnak egy szerintök Valasek János tudtával és beleegyezésével a választók körében terjesztett röpiratot, melynek IV. fejezetében a magyar érzelmű tótok »elfajultaknak« neveztetnek, a föloszlatott Maticzár ól az állíttatik, hogy »a műveltség eme tényezőjét a liberális kormány kegyetlen módon megszüntette«, az államellenes irányuk miatt megszüntetett nagyrőczei, zniói és turóczszentmártoni gymnásiumokat dicséri és végül annak a reménynek ad kifejezést, hogy »a tót nép nemsokára öntudatra ébredve, elfordul ellenségeitől és gonosz megrontóitól.« Kérik kérvényezők az erre vonatkozó kormányrendeletek megszerzését és vitatják, hogy az itt felsorolt tények az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 7. és 8. pontjaiban körülirt izgatás tényálladékát állapítják meg. 3. Hogy Miaván és Brezován a szabadelvű választók személy- és vagyonbiztonsága állandó veszedelemben forgott, tót kortesek állandó rettegésben tartották a szabadelvűeket, ugy hogy itt a szabadelvű választók egy része tartózkodott a szavazástól, más része megfélemlítve, Valasek Jánosra szavazott, az előbbieknek a számát a tárgyalásnál a név szerint való megjelölés mellőzésével 18-ban, utóbbiakat 29-ben állapítván meg. Ugyanily állapotok voltak ö-Miava irtványán is, a hol Kazár János szabadelvű párti fuvarost, kinek 7 szabadelvű párti választót kellett volna bevinni, a tót párt által felfogadott legények feltartották, bántalmazni akarták, minek folytán testi épségüket féltve, a 7 választó közül négy megnevezett választó otthon maradt, két megnevezett választó pedig Valasek pártjának szekerein ment be Verbóra és ott Valasek Jánosra szavazott le. Miava községben Nemcsák Pál esküdt fenyegető leveleket kapott, a melyben őt és a birót agyonveréssel fenyegették azért, mert a szabadelvű párthoz tartoznak, a választás napján pedig az induláskor az utakat eltorlaszolták, a szabadelvűeket a fanatizált tótok zsidóknak, magyaroknak csúfolták, az indulást akadályozták ugy, hogy az indulás csak késedelmesen, a községi jegyző közbelépésére történhetett. Előterjesztetik, hogy Brezován két választó házára falragaszokat alkalmaztak azzal a felírással, »szégyen, gulyásért eladta nemzetét.« A bíró házáról a zászlót a tömeg le akarta tépni. Pavlik Samu ésPavlik Márton azzal indokolták a szavazástól tartózkodásukat, hogy félnek az agyonveréstől. 5*