Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Adó- és illetékügyek. 497. Templom javítására, esetleg építésére és istenitisztelethez szükséges tárgyak beszerzésére rendelt alapítványok az 1881 : XXVI. t.-cz. 24. §-ának d) e) pontjai szerint illetékegyenérték alá nem tartoznak. (20628. 1900. szám.) 498. Ha a hagyatéki ingatlan beszavatolás és átirás előtt a hagyatékból csereszerződés utján idegenittetik el: az örökös részéről csere utján nyert ingatlan után örökösödési ingatlanátruházási illeték nem követeihető. Indokok: Miután az illetéki dijjegyzék 95. tételének B) pontjához csatolt 4. jegyzetben az, az elv van kifejezve, hogy a beszavatolás előtt bekövetkezett eladás esetén csak egyszerű vagyonátruházási illeték jár s nem található törvényes indok arra, hogy ez az elv a csere utján elidegenített s> illetőleg nyert ingatlannál né alkalmaztassék, mert hiszen a hagyatéki ingatlant az örökösök meg nem kapták s a nyert ingatlannak háramlási czime immár nem az örökösödési, hanem' a csere, ettől pedig az illeték megfizettetett : ebből az okból az illetéket akként kellett módosítani, hogy a csereilleték az egyes örökös terhére fentartatván, leiratott a csere utján nyert ingatlan után kiszabott örökösödési ingatlan-átruházási illeték. (9708. 1899. sz.) 499. Ingatlan átruházását tárgyazó szerződés illetéke a dologi kezestől csak akkor követelhető, ha az a személyes fizetésre kötelezett szerződő felektől be nem hajtható. , Indokok: Az illetékszabályoknak 95. §. 4. pontja azt rendeli, hogy a kétoldalú jogügyleteknél az illeték lerovására mindkét szerződő fél egyetemlegesen köteleztetik, de egyúttal a fizetés sorrendjére nézve megállapitja, hogy ha az egyik szerződő fél az illeték fizetését magára vállalta, az illeték első sorban ettől, ilyen megállapodás hiányában pedig ingatlan vagyon átruzásoknál első sorban az ingatlan tényleges birtokosától követelendő. Minthogy a törvény ebben a szakaszában a szerződő felek egyetemleges kötelezettségét állapit] a meg és csak a fizetési sorrendben tesz két esetben kivételt, világos, hogy ez a sorrend másokra, mint a szerződő felekre, nem vonatkozhatik, nem vonatkozhatik jelesül a szerződésen kivül álló harmadik személyekre, még azokra sem, kik az 1881 : XXXIV. törvényczikk 39. §-a (Illetékszabályok 158. §-a) és az 1883 : XLIV. törvényczikk 95. §-a értelmében dologi kezességgel tartoznak. Hogy á 95. §-nak ezt a 4. pontját máskép értelmezni nem is lehet, kitűnik annak szövegéből, mely szerint a fizetést elvállaló és a tényleges birtokosnak fizetési kötelezettségét, illetőleg annak sorrendjét nem egymás utáni rendben, hanem egymástól elválasztva vagylagosan állapit ja meg, vagyis a tényleges birtokost csak akkor kötelezi első sorban való fizetésre, ha az illetékfizetési kötelezettséget senki el nem vállalta ; de kitűnik abból is, hogy a törvény szerint mindazok, a kik a 95. §-ban felsorolva vannak, személyesen kötelezettek vagyis az illetékért nem az ingat'lannal, hanem minden más ingó és ingatlan vagyonukkal felelősek, holott az a harmadik vagy ebben az esetben negyedik szerző fél, ki az ingatlan birtokába nem az illeték alá vont szerződés utján jutott és aki az 1881 : XXXIV törvényczikk 39. §-a és az 1883 : XLIV. törvényczikk 95. §-a értelmében dologi kezességgel tartozik, csakis magával az ingatlannal felelős és igy a