Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

A közadók kezelése. 567 kötelezettség ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a törvényhozás külön •engedélyt adjon e törvények érvényesítésére és hogy e külön engedély nélkül fizetési kötelezettség nem állhat be. Az 1899. évi január hó 1. napjától •egész 1899. évi márczius hó 19. napjáig sem költségvetési, sem pedig •ezt pótló felhatalmazási törvényünk nem volt, ezen idő alatt tehát az állami közszolgáltatások esedékessé nem váltak és igy azokra nézve fizetési kötelezettség sem állhatott be. Az 1899 :1. t.-cz. 3. §-a 1899 január 1-től kezdődő hatálylyal jogositotta ugyan fel a ministeriumot a közszolgáltatások érvényesítésére, a minek folyománya, hogy habár az idézett törvény csak 1899 márczius 19-én lépett is érvénybe, a közadótartozások visszahatólag január 1-től követelhetők, de ez a felhatalmazás még nem ad jogot arra, hogy az évnegyed közepéig be nem fizetett 1899. évi I. negyedi adó után késedelmi kamatok is követelhetők legyenek. Ugyanis a~ késedelmi kamatok fizetési kötelezettsége, az 1883 : XLIV. t.-cz. 39. és 41. §-ai szerint, a 40. §-ban foglalt eltérő rendelkezésektől eltekintve, az egyenes adókra nézve akkor áll be, ha a naptári évnegyed első napján •esedékessé vált adó az évnegyed közepéig sem fizettetik be. A kamatfizetési kötelezettségnek ez a feltétele azonban a fentjelzett időtartam alatt nem állhatott be, mert költségvetési vagy ezt pótló felhatalmazási törvény hijában az adó az 1899. évi márczius hó 19-ike elótt a fentebbiek szerint esedékessé nem vált, következéskép a be nem fizetés miatt mulasztás nem következett be. Ama feltétel hijában tehát külön és határozott törvény-rendelkezés volna szükséges ahhoz, hogy késedelmi kamatok visszahatólag követeltethessenek, mert a késedelmi kamat fizetési kötelezettsége az esedékessé vált adó be nem fizetéséhez lévén kötve, az esedékesség előtt a mulasztás ténykörülménye nem foroghatott fenn, a törvény visszaható rendelkezése pedig jogot adhat a tartozás visszaható követelésére (species juris), de nem állapithatja meg visszahatólag a mulasztás ténykörülményét (species facti) s ennek hijában külön és határozott rendelkezés nélkül nem szolgáltathat jogalapot késedelmi kamatok követelésére. Igaz ugyan, hogy a pénzügyminister a közadók biztosítása és beszedése iránt a jelzett időtartamra vonatkozóan rendeletileg intézkedett s hogy az 1899 : I. t.-cz. 3. §-a a ministeriumnak 1899 január 1-től kezdve a közjövedelmek beszedésére vonatkozólag tett intézkedései tekintetében felmentést adott; ámde, eltekintve attól, hogy a tárgyalások rendén e ielmentésnek maga a pénzügyminister is az országgyűlés képviselőházában az 1899 márczius 3-án tett határozott kijelentése szerint csupán politikai jelentőséget kivánt tulajdonítani, az eme felmentéssel érintett ltormányhatósági intézkedések nélkülözik azokat az ismérveket és feltételeket, a melyek szükségesek, hogy azokat az egyes felekkel szemben, azok fizetési kötelezettségére nézve is, kötelező joghatályuaknak lehessen tekinteni. Ugyanis a kir. pénzügyminister a kérdésre fontossággal biró két körrendeletet adott ki. Az 1899 deczember 29-én 3568. P. M. sz. a. kiadott körrendeletben csakis az iránt intézkedett, hogy az állami kiadások teljesithetése érdekéből további intézkedésig megteendők a fennálló törvényekben és szabályokban gyökerező mindazok az intézkedések, melyek az 1898. évi állami költségvetésről szóló 1898 : VI. törvényczikkben és az azóta alkotott külön törvények és törvényes intézkedésekben megállapított összes állami bevételek biztosítására szükségesek. Az 1899