Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Adó- és illetékügyek. február 21-én 212. sz. a. kiadott körrendeletében pedig akként intézkedik a kir. pénzügyminister, hogy noha azok az adózók, kik a múlt évi adókirovás szerinti évnegyedi adórészletet az 1883: XLIV. t.-cz. 39. §-ában kitűzött fizetési határidőn túl, vagyis ez esetben 1899 február közepe után fizetik be, késedelmes fizetőknek tekintendők és tőlük a késedelmi kamat a törvény 41. §-a értelmében jogosan követelhető, tekintettel mégis a fennforgó helyzetre, a befizetett összegek az adótőkére számoltassanak el és kamatfizetés nélkül fogadtassanak el, de a kir. kincstár jogának a költségvetési törvény, illetőleg a pénzügyi felhatalmazás megszavazása esetére való fenntartása mellett, a kamatok megfelelően felszámitandók és a kellő nyilvántartás iránt a szükséges intézkedések megteendők. Ezek a kir. pénzügyministeri rendeletek azonban kizárólag az illető pénzügyi hatóságokhoz és számvevőségekhez intéztettek, de azok sem a Rendeletek Tárában, sem a Pénzügyi Közlönyben nem közöltettek, annál kevésbbé tétettek oly módon közhírré, hogy azokról az adófizetők is értesülhettek volna, és igy ezeket a körrendeleteket csakis oly közigazgatási intézkedéseknek lehet tekinteni, a melyek a kir. pénzügyminister közegeinek eljárását szabályozzák, de az adózó polgárokkal szemben kötelezettséget megállapitó jogszabály hatályával biroknak, a fent emiitett törvénybeli felmentés daczára sem minősíthetők és pedig annál kevésbbé : a) mert ismertetett tartalmuknál fogva azok nem is ily czélzattal adattak ki, b) mert az elsőnek emiitett körrendelet csakis a közjövedelmek biztosítását rendeli el, ez pedig kamatfizetési kötelezettséget nem von maga után, és végre c) mert a másodsorban emiitett körrendelet 1899 február 21-én adatván ki, a késedelmi kamat iránt már oly időben intézkedett, a midőn az 1883 : XLIV. t.-cz. 39. §-ában a kamatnélküli adófizetésre kitűzött véghatáridő már lejárt volt és igy ennek az intézkedésnek alapján kamatok még az esetre sem lennének követelhetők, ha ez a körrendelet, a törvényben foglalt felmentés folytán, a kötelező jogszabály hatályát nyerte volna. A törvényhozás mindkét házában a kérdésben tett miniszteri nyilatkozatok és az e részben tett általánosjelentésnek, a törvénybe foglalt felmentésre való hivatkozással történt tudomásvétel, mint a törvényhozás egyes tényezőinek külön-külön állótényei és megnyilatkozásai, csakis alkotmányjogi jelentőséggel birnak, az egyes adózók terheltetésének kérdését azonban nem érinthetik, hogy tehát a kir. pénzügyminister a késedelmi kamatra vonatkozó álláspontját az országgyűlés mindkét házában tett nyilatkozatában kifejezetten fenntartotta, a jelen kérdésnek birói eldöntésénél irányadó nem lehet. Mindezeknél fogva azt az álláspontot kellett elfoglalni, hogy sem az 1899 : I. törvényczikk, sem más valamely törvény avagy törvényes rendelkezés nem szolgáltat jogalapot arra, hogy az 1899. évi I. negyedi adó után azért, mert az az évnegyed közepéig be nem fizettetett, késedelmi kamatok visszahatólag követeltethessenek, hanem hogy a késedelmi kamatok követelésének kérdése, külön törvényes rendelkezés híjában, csakis az általános jogelvek szerint és az 1883 : XLIII. törvény czikk 39. és 41. §§-ban a késedelmi kamatokra nézve foglalt rendelkezéseknek joghasonlatosság utján való alkalmazásával azon az alapon dönthető el, hogy az 1899. év I. negyedére járó adó az 1899 : I. t.-cz. hatálybaléptével vált esedékessé. Ez alapon panaszosnak, a ki adótartozását még az esedékessé