Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

566 Adó- és illetékügyek. ségét, hanem esak az ingatlannal való felelősségét hárítja át az ingatlan uj tulajdonosára. Indokok: Az 1883 : XLIV. t.-cz. 95, §-a szerint azok az egyenes adók, melyek valamely ingatlant terhelnek, a 90. §-ban megállapított elévülési határidőn belül a tényleges birtokos által fizetendők s a magán kézből megvett ingatlan birtokot terhelő ilynemű hátralék a vevőre száll át. A törvénynek az a rendelkezése, a mely szerint a magán kézből megvett ingatlant terhelő egyenes adóhátralék a vevőre száll át, helyes magyarázat szerint az előbbi tulajdonosnak nem a személyes fizetési kötelezettségét, hanem csak az ingatlannal való felelősségét háritja át az ingatlan új tulajdonosára, vagyis az előbbi tulajdonosnak a tulajdonjog átruházása után is fennmaradó személyes fizetési kötelezettsége mellé még az uj tulajdonos dologi kezességét is megállapítja, a mely egyedül abban áll, hogy az uj tulajdonos az adókövetelésnek az ingatlanból való kielégitését addig, mig az ingatlan az övé, éppen ugy tűrni tartozik, mint a személyes fizetési kötelezettséggel terhelt előbbi tulajdonos is tartozott volna. A vevőnek, illetőleg az uj tulajdonosnak ez a felelőssége azonban feltételezi, hogy az ingatlant érvényes és még fennálló adótartozás terhelje, mert dologi kezest, mint jogutódot, nagyobb felelősség nem terhelheti, mint azt a személyt, a kinek jogaiba és kötelezettségeibe lépett. (15397/1897. sz.) 150. Az ingatlant terhelő adóhátralék az uj tulajdonostól, mint dologi kezestől, csak akkor követelhető, ha az a személyi fizetésre kötelezett előbbi tulajdonostól behajtható nem volt. (134/1898. sz.) 151. Költségvetési, vagy azt pótló felhatalmazási (indemnyti) törvény híjában közadók nem követelhetők, s ha a törvényhozás visszahatólag a törvényen kívüli időre eső adók behajtására a felhatalmazást meg is adja, ez még külön törvényes rendelkezés nélkül nem szolgáltat jogalapot a mondott időre eső késedelmi kamatok követelésére is. Indokok: Ugy régibb, mint ujabb törvényeink a közszolgáltatásokra vonatkozóan azt a határozott rendelkezést foglalják magukban, hogy az országgyűlés hozzájárulása nélkül közadókat kivetni és beszedni nem szabad. Nevezetesen az 1867 : X. t.-cz. kifejezett rendelkezése szerint az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet. Ez alapon az 1868. év óta hozott valamennyi költségvetési törvényünkben, midőn az azokban megállapított kiadások fedezésére az állami bevételek jelöltetnek ki, a törvényeken alapuló összes közszolgáltatások mindig csak meghatározott időre s jelesül arra az évre ajánltatnak és szavaztatnak meg, a mely évre a költségvetési törvény szól. S költségvetési törvények hiányában, az azok hatálybaléptéig érvényes valamennyi felhatalmazási (indemnyti) törvényünk arra ad felhatalmazást a ministeriumnak, »hogy a jogérvényes adókra és állami jövedékekre vonatkozó törvényeket, a mindig határozott időre szóló felhatalmazás tartamára érvényben tarthassa.« Kétségtelen mindezekből, hogy habár a közadókra és egyéb közszolgáltatásokra nézve fennálló törvényeink időhöz kötve nincsenek is, az azokban megállapított fizetési