Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

156 Curiai bíráskodás. Választásvédők meghatalmazottja csatlakozik a most előadott fejte­getésekhez és felszámítja költségeit. Am. kir. Curia mindenekelőtt kijelenti, hogy a tanubizonyitékok mér­legelésénél az úgynevezett positiv és negativ tanuk között különbséget nem tesz. Fenforgó esetben ugyanis az a bizonyitandó tény, hogy a meg­választott képviselő Papfalván 1902. évi június 5-én tartott programm­beszédében á panaszolt kifejezéseket mondotta-e vagy nem ? Kérvényezők szerint mondotta, a megválasztott képviselő pedig nemcsak tagadta a kér­vényezők állítását, hanem ott jelen volt tanukkal azt is kivánta bizo­nyítani, hogy azokat a kifejezéseket nem használta. Valamely beszéd elmondásánál jelen volt egyének, a kik a nyelvet értik, a melyen a beszéd elmondatott és annak tartalmáról közvetlen érzéki észleléssel tudomást szerezni képesek, egyenlő nyomatékkal és suly­lyal mondhatják, hogy a szónok bizonyos kifejezéseket használt vagy nem használt, s ekként annak a kérvényezők részéről kifejtett felfogásnak, mintha azok a tanuk, kik utóbbi irányban tesznek tanúságot, negativ tanuk volnának és mint ilyenek, kevesebb hitelt érdemelnének, elfogadható alappal nem bir. Épen oly kevéssé bir elfogadható alappal az az érvelés, hogy az a tanú, a ki a beszéd tartalmára általában nem emlékszik vagy csak részben emlékszik, elfogadhatóan nem tehetne tanúságot arra nézve, hogy a szónok bizonyos kifejezéseket nem használt, mert a nem emlékezés némely részletekre nézve nem zárja ki az arra való emlékezést és ekként annak a tanusitását, hogy bizonyos, szabatosan megjelölt és a tanú elébe tartott izgató jellegű és nagyobb figyelmet keltő tény meg nem történt, bizonyos hasontermészetü megjelölt kifejezések a szónok által nem hasz­náltattak. Ezeket előrebocsátva tény az, hogy Tamás László, Buzinkay Jenő,, if j. Borsos Béla, Scheibel József és Gruicza Jenő tanuk vallották azt, mikép Szatmári Mór az emiitett programmbeszédében a panaszolt kifejezéseket a megállapított vagy azzal lényegileg azonos szövegben használta, másfelől azonban Kóss László, Herkucz Karácsony, Knap József, a szavahihetőségében a csatolt ítélet alapján alaposan nem kifogásolható Rosenfeld Jakab, továbbá Farkas János, ifj. Kállay Lajos, Brojen József, Födi Péter és Grünfeld Mór kifogástalan tanuk a programmbeszéd egyes részeinek ismertetése mellett határozottan azt vallották, hogy Szatmári Mór ezeket a kifejezéseket nem használta, hogy ő nekik, kik közvetlenül a szónok mellett állottak és a beszédre ügyeltek, ezeket a kifejezéseket föltétlenül hallaniok kellett volna. Különösen Farkas János és ifjú Kállay Lajos birtokosok hozzátették azt is, hogy előbbi azonnal ott hagyta volna a faképnél Szatmári Mórt, ha a jelzett kifejezéseket használta volna, utóbbi pedig azokon megütközött volna. Mérlegelve már most ezeket a vallomásokat; mérlegelve továbbá egyfelől azt, hogy Tamás László a beszédet harmincz méter távolságról nagy zajban hallgatta ; hogy Buzinkay Jenő tudomásának alapját lényegileg a beszéd alatt rövidített Írással fölvett jegyzetek képezték; hogy ifjú Borsos Béla 17 éves fiatal deák és hogy Gruicza Jenő saját vallomásából kitűnően, kezdetben Szatmári Mór egyik főkortese volt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom