Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 157 a választási küzdelem vége felé pedig az ellenjelölt pártjához állott s azt útjában is kisérte ; másfelől pedig azt, hogy Szatmári Mór ugyanabban a programmbeszédében majdnem valamennyi tanú vallomása szerint rendre, csendre és a törvények tiszteletére intett; hogy az izgatásairól terjesztett hireket a választás előtt hirlapi czikkben nyiltan megczáfolta és hogy a tárgyalás folyamán tanuképen kihallgatva, eskü alatt azt vallotta, hogy ő a panaszolt kifejezéseket a kérdéses programmbeszédben sem együttesen, sem külön-külön nem használta : a m. kir. Curia nem találta bizonyítottnak azt, hogy Szatmári Mór a kérvényezők által terhére rótt kifejezéseket 1902. évi június 5-én Papfalván tartott programmbeszédében valóban használta; mihez képest a m. kir. Curia a kérvényt az 1899 : XV. t.-cz. 121. §-a értelmében elutasította és a kérvényezőket ama törvény 129. §-a szerint a költség megfizetésére egyetemlegesen kötelezte.