Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

154 Curiai bíráskodás. bemutatja Sceopul Józsefnek és Gruicza Jenőnek a képviselőhöz intézett leveleit, melyek figyelembe vételét viszont a kérvényezők meghatalmazottja ellenezte s valódiságukat tagadta. A kérvényezők meghatalmazottja azután azt az elméletet állította föl, hogy föltétlen hitelt csak azok a tanuk érdemelnek, a kik a panaszolt tény megtörténtére tettek vallomást, mert a kérdéses tényt csak az a tanú bizonyíthatja, a ki azt érzékei közvetítésével észlelte, fennforgó esetben a panaszolt kifejezéseket hallotta ; ellenben a nemleges tanuk, a kik a beszéd elmondásakor jelen voltak ugyan, de azt bármi oknál fogva nem hallották, vagy a beszéd tartalmára nem emlékeznek, figyelembe nem jöhetnek. Áttérve a védelem egyes tanúi vallomásának a méltatására, utalt a tárgyalás folyamán bemutatott és fönt ismertetett okiratokra, valamint a bizonyítási eljárás során 7. NB. alatt csatolt ítéletre, mely szerint Stern Benjámin tanú borhamisítás miatt elitéltetett, s ez alapon az ügy eldöntésénél mellőzni kérte Sceopul József, Eosenfeld Jakab, Pintyucza Lőrincz és Stern Béni tanuk vallomását, Pintyuczáét még azért, mert kihallgatásakor maga is beismerte, hogy fiatalabb korában mint postakocsis egy postacsomagot feltört és ezért 6 havi börtönre Ítélték. Rosenfeld Jakab ezenfelül maga is azt vallotta, hogy a beszéd tartalmára nem emlékszik és utóbb mégis azt vallotta, hogy Szatmári Mór a panaszolt kifejezéseket nem használta. De Rosenfeld Jakab nem is tudhatja, hogy mit beszélt a képviselő a jelzett programmbeszédben, mert ő volt a főkortes, Szatmári Mórt mindenfelé kisérte, beszédét már számtalanszor hallotta s igy természetes, hogy arra azután nem is hallgatott. Végül a kihallgatás a beszéd után 5 hónapra eszközöltetett, ily hosszú idő múlva a positivumra is alig lehet emlékezni, nemhogy a negatívumra. A többi tanuk vallomása majdnem szószerint azonos Rosenfeld Jakab vallomásával s ezzel egy tekintet alá esik ; a védelem ama tanúinak vallomása pedig, a kik azt mondották, hogy a panaszolt kifejezéseket nem hallották, a dolog természeténél fogva sulylyal egyáltalán nem bír. A képviselő vallomásának szerinte azért nem lehet fontosságot tulajdonítani, mert ő a választási küzdelem folyamán annyi beszédet mondott, hogy azok tartalmára nem is emlékezhetik. Viszont a kérvényezők tanúi, a kik kivétel nélkül az értelmiség osztályához tartoznak, bár a szavakban némi eltéréssel, de lényegében egybehangzóan bizonyították, hogy a képviselő a panaszolt kifejezéseket csakugyan használta, főképen Buzinkay Jenő 26 éves segédjegyző, ki a programmbeszédet le is jegyezte, azután leírta és a főszolgabírónak beküldte, és Gruicza Jenő, a ki a programmbeszédet román nyelven tolmácsolta s ekként ennek tartalmát ismernie kellett, — végül ifj. Borsos Béla, a ki a beszéd alatt jelen volt s utóbb Buzinkay jegyzeteit is látta, egész határozottsággal azt vallották, hogy Szatmári Mór a panaszolt kifejezéseket beszédében mondta. Megállapítja végül azt, hogy a képviselő, a tárgyalás folyamán tett beismerése szerint létminimumról és progressiv adóról beszélt, ámde ezekről a kihallgatott tanuk nem tudnak semmit és a képviselő sem emiitette ezt tanukép történt kihallgatása alkalmával, ebből pedig önként követ-