Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

Curiai bíráskodás. 151 Hivatkozott azután az 1899 : XV. t.-cz. 23., 46., 70. és 72. §§-ra s e szakaszok indokolására s ez alapon a kérvény elengedhetlen kellékéül azt állapit]a meg, hony a kérvénynek világosnak, határozottnak kell lennie, már pedig szerinte a kérvény fenntartott részében azt a kelléket nélkülözi, mert a panaszolt beszéd első bekezdésében nincs tény, azonfelül az a bekezdés egészben határozatlan is, — a mennyiben abból nem tűnik ki, kiket kell urak alatt érteni, miféle uraké az ország ? kik azok a szegény emberek ? főképen nincs megmondva, hogy azok a szegény emberek választók-e és voltak-e a gyülekezetben egyáltalán szegény választók ? Hogy épen olyan határozatlan a második bekezdés is ; ott sincs megmondva, hogy ki az a más, a ki aratni fog ? és miért fog az a más aratni és nem az, a ki dolgozott. Fölhozta továbbá, hogy a törvény 3. §. 8. pontjában körülirt izgatásnak első alkotó eleme az, hogy az a választás eredményének befolyásolása czéljából történt légyen, már pedig a kérvény fenntartott részében sehol sincs mondva, hogy képviselő a panaszolt beszédet ebből a czélból tartotta. Másik alkotó eleme az, hogy valami osztály izgattassék az állampolgárok, vagy azok egy része ellen, szerinte azonban sem a kérvényezők nem mondják, sem a panaszolt beszédből ki nem tűnik, hogy a képviselő valamely osztályt izgatott volna, egyedül az állapitható meg, hogy állitólag osztály ellen izgatott. Hivatkozott a büntetőtörvénykönyv 171. és 172. §§-ra, a m.kir. Curia büntető osztályának, valamint a választási ügyekben eljáró ennek a tanácsnak gyakorlatára, mely szerint az izgatás tényálladékának a megállapithatásához egyenes fölhivás szükséges. Harmadik alkotó eleme az, hogy gyűlöletre izgatás foglaltassák a beszédben, ilyen izgatás azonban a panaszolt kifejezésekből meg nem állapitható. Egyáltalán szerinte nem elég az állítás, de feltétlenül szükséges tényálladéki mozzanat, a mely a fennforgó esetben abból állana, hogy meg kellett volna jelölni a választókat, kik előtt a beszéd elmondatott és magát a beszédet is teljes tartalma szerint kellett volna előterjeszteni, mert csak ugy volna megállapítható, hogy a panaszolt kifejezések használtattak, s mily összefüggésben és viszonylatban használtattak. Végül előadja a képviselő meghatalmazottja maga a beszéd tartalmát, habár erre kötelezve nincs, azért mert szükségesnek tartja azt az esetre, ha a m. kir. Curia, várakozása ellenére a bizonyítási eljárást elrendelné. Tény, hogy Szatmári Mór 1902 június 5-én Papfalván programmbeszédet tartott, ebben a beszédben azonban létminimumról, a katonai szolgálati idő leszállításáról és a progressiv adóról értekezett; a földbirtokos osztály legkiválóbbjai állottak mellette, mi már magában véve kizárja azt, hogy a földbirtokos osztály ellen gyűlöletre izgatott volna. Egyik főembere volt Gruicza nevü tanító abból a czélból, hogy beszéljen a nép nyelvén és világosítsa azt fel a függetlenségi párt elveiről. Előadta továbbá a képviselő meghatalmazottja, hogy mielőtt bevonult Papfalvára a képviselő, híre jött annak, hogy a gör.-kath. lelkész a templomban a szószékről figyelmeztette hiveit, hogy a függetlenségi pártra ne szavazzanak, azért történt azután az, hogy Szatmári Mór programmbeszédében mindenekelőtt e lelkésznek a törvény által különben is tiltott ez eljárására terjeszkedett ki.