Magyar döntvénytár, 5. kötet (1905)

arra való emlékezést és ekként annak tanúsítását, hogy bizonyos szabatosan megjelölt és a tanú elébe tartott izgató jellegű és nagyobb figyelmet keltő tény meg nem történt, bizonyos hasonló természetű megjelölt kifejezések a szónok által nem használtattak. ítélet: 947/1902. c. b. sz. A kérvény elutasittatik, stb. Indokok: Kérvényezők a képviselőválasztást, a melyen Szatmári Mór jelentetett ki 695 szavazattöbbséggel megválasztott országgyűlési képviselőnek, a kérvényben I—IV. alatt előterjesztett tények alapján és az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának 2., 7. és 8. pontjaiban foglalt rendelkezésekhez képest kérték érvénytelenittetni. E kérvény folytán a tárgyalás 1902. évi október hó 7. és 8. napjain meg is tartatott és annak eredményéhez képest a m. kir. Curia a bizonyitási eljárást a kérvény I. és IV. pontjaiban foglalt és az 1899 : V. t.-cz. 3. §-ának 2., illetve 8. pontjára alapitott panaszok tárgyában el is rendelte, minek következtében a bizonyitási eljárás ez irányban foganatba is vétetett. A bizonyitási eljárás befejezése után azonban a folytatólagos tárgyalás, az 1899 : XV. t.-cz. 14. §-a rendelkezéséhez képest, kitűzhető nem volt, mert a most idézett törvényczikk 119. §. szerint az itélet hozatalában csak oly biró vehet részt, a ki a tárgyalás egész folyamán mint a tanács tagja közreműködött, vagy mint meghivott pótbiró jelen volt; már pedig annak a tanácsnak a tagjaira nézve, a mely tanács előtt a kérvény 1902. október 7. és 8. napjain letárgyaltatott, habár pótbiró is alkalmaztatott, oly változások állottak be a tárgyalás óta, a melyek ez idő szerint lehetetlenné tették azt, hogy az itélet hozatalánál, az első tárgyalást véve alapul, az 1899 : XV. t.-cz. 14. és 119. §-ainak rendelkezései megtartathassanak, mihez képest a m. kir. Curia a kérvénynek egészen uj tárgyalását rendelte el és e végett határnapul 1902 deczember 16. napját tűzte ki. Ennél a főtárgyalásnál a kérvényezők meghatalmazottja a kérvény I—III. alatt előterjesztett panaszokat kifejezetten elejtette és a választást egyedül az 1899 : XV. t.-cz. 3. §-ának a kérvényben felhivott 8. pontjában megjelölt érvénytelenségi ok alapján kérte érvénytelenittetni, tényül, a kérvény 4. pontjában előadottakkal egyezően, szóval azt terjesztvén elő, hogy Szatmári Mór 1902 június 5-én Papfalván 70—80 főnyi gyülekezet előtt megtartott programmbeszédében a földbirtokkal nem biró vagy azzal csak igen csekély mértékben rendelkező népet a földbirtokososztály ellen nyilvánosan, élőszóval gyűlöletre izgatta. »Az ország csak az uraké, nem a tiétek, szegény embereké; az urak bővelkednek minden jóban, ti meg nélkülöztök mindent, ti csak azért dolgoztok, hogy az urak zsebre vágjanak mindent.« »Látjátok ezeket a zöldelő halmokat és rezgő kalászszal telt mezőket ? Szegény nép ! Ti vetettétek, ti dolgoztátok meg véres verejtékkel, de más fog abból aratni.« »Látom, hogy nagyrészt még csizmátok sincsen, szegények vagytok, arra sem telik.« E tény bizonyítására kérvényezők meghatalmazottja tanukat nevezett meg. Ezekkel szemben a megválasztott képviselő meghatalmazottja mindenek előtt tagadta, hogy a képviselő a jelzett programmbeszédében a panaszolt kifejezéseket használta.