Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. közigazgatási hatóságok hozott határozataik értelmében diilő-utat és kuthelyet nyitni szándékoznak, B. F. nek körülbelöl 6 év óta van, jogelődeinek pedig szintén évek óta volt háborítatlan birtokában és használatában ; továbbá mert a birtokban levő fél közigazgatási uton birtokától meg .nem fosztható és az 1840: IX t.-cz. 35. §-a, valamint az 1847/8: XXX. t.-cz. 5. §-a, * úgyszintén az 1871 : XVIII. t.-cz. 22. §-a, illetőleg az 1886: XXII. t.-cz. 21. §-a csak a fennálló utak fölötti felügyeletet ruházzák a közigazgatási hatóságokra, de nem jogositják fel azokat, hogy nyilvános ut nyitása vagy évtizedek előtt megszüntetett útnak helyreállítása czimén a biróság mellőzésével megfosszanak egyes magánfeleket évek óta háboritlanul birt területek birtokaitól; végül mert azon esetben, ha Gyula- Vár községe azt véli, hogy a község határáról az 1803-ik évben készített térképen megjelölt dülő-ut és kuthely jogtalanul szántatott évtizedek előtt azon földhöz, a mely most B. F. tulajdona : szabadságában áll a vitatott terület tulajdonjoga iránt az illetékes kir. törvényszék mint birtokbiróság előtt pert inditani, de jogainak érvényesítését közigazgatási uton nem keresheti. (1887 május 24-én 1887. évi 18512 I. M. sz. 29151 VII. B. M. sz. a.) 203. Beltelekhez vezető bejáró ut tulajdonjogának megállapítása iránt indított ügyben az eljárás birói útra tartozik. A kir. ministerium : I. L. I. tiszakürti lakos Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye tiszai alsó járásának főszolgabirája előtt az 1891. évben panaszt emelt R. L. tiszakürti lakos ellen a miatt, mert R. L. az ö beltelkéhez vezető bejáró útjára az esővizet leereszti s ezzel őt az ut szabad használatában akadályozza. A főszolgabiró a panaszost elutasította azzal a kérelmével, hogy R. L. az esővíznek a panaszos telkéhez vezető útra való leeresztésétől tiltassék el, mert a panaszos kérelmének csak akkor lehetett volna helyet adni, ha igazolta volna, hogy a kérdéses bejáró ut az ő tulajdona és nem utcza. L. I. erre a kir. járásbíróságnál sommás visszahelyezési keresetet adott be R. L. ellen, a melyben azt is előadta, hogy a kérdéses bejáró Tiszakürt község elöljáróságának 1807. évi márczius hó 21-én kelt testimoniális levele szerint szépapja L. J. részére a T. G. udvarán keresztül volt bejárója helyett hasittatott ki és adatott át és igy az az ő beltelkének az alkotó része. Kérte, hogy a biróság R. L.-t a bejáró használatától és a további háboritástól tiltsa el, és őt a bejáró ut békés birtokába helyezze vissza. A kir. bíróságok a felperest keresetével elutasították, mert a felperes az egy évi kizárólagos békés birtoklást nem bizonyította. L. I. utóbb a kérdéses bejáróra kaput tétetett ; azonban a R. L. által ellene indított sommás visszahelyezési perben a kapu eltávolítására köteleztetett, mert az alperes használati joga már birói határozaton nyugszik. * Ma: 1890:1. t.-cz. 47. §., 1894: XII. t.-cz. 37. §.