Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. §. Ez előzmények után adta be L. I. a kir. járásbírósághoz R. L., Tisza kürt községe, M. S. és néhai L. S. ismeretlen örökösei ellen keresetét, a melyben annak Ítéleti kimondását kérte, hogy a peres 40 négyszögöl területű bejáró úthoz, mint a tiszakürti 1516. számú telekjegyzőkönyvben A -f- 1- r. 90. helyrajzi szám alatt felvett belteleknek az alkatrészéhez és azzal ugyanazonosnak helyszínelt területhez való kizárólagos és korlátlan tulajdoni joga megállapíttatik, hogy ez a terület községi utat és községi tulajdont nem képez és hogy R. L. jogtalanul gyakorolt szolgalmi joga megszüntette tik és ő 200 forint kártérítésnek s járulékainak megfizetésére köteleztetik. A kir. járásbíróság ítéletével a felperes kizárólagos tulajdoni jogát a peres bejáró útra megítélte, R. L.-t pedig a használhatási szolgalmi jog iránti viszonkeresetével elutasította. A kir. járásbíróság Ítéletét a kir. törvényszék felebbezési tanácsa feloldotta s az eljárást megszüntette, mert a csatolt periratok adataiból nyilvánvaló, hogy a kérdéses terület, a melynek tulajdonjogát a felperes megítéltetni kéri, jogerős közigazgatási határozatokkal közutnak nyilváníttatott, az 1890. évi I. t.-cz. rendelkezései szerint pedig a közutak feletti intézkedés és felügyelet nem a polgári perutra, hanem a közigazgatási hatóságok elé tartozik. Mint az előadott tényállásból kitűnik, a felperes keresetét ingatlan tulajdonjoga iránt indította a község ellen, a mely a felperes által tulajdonának állított területet közutnak vitatja s R. L. ellen, a ki azon szolgalmi jogot kíván gyakorolni. Ez a kereset tehát tisztán magánjog érvényesítésére irányul és igy annak megbirálása birói útra tartoznék még abban az esetben is, ha a vitás terület akár mint eredetileg köztulajdon, akár mint kisajátítás utján szerzett terület, a közúthoz tartozónak bizonyulna ; mert a felperes tulajdonjogát kizáró ezen körülmény megvitatása és bizonyítása a per érdemére tartozván, ez a hatáskör eldöntésére befolyással nem bír. s minthogy e szerint az eljárásnak a L. I. kizárólagos tulajdonjoga és a fentebb kiemelteken kivül esetleg R. L. illetőleg a község többi lakosai szolgalmi joga a tárgya, ezeknek a tisztán magánjogi igényeknek a megbirálása nem a közigazgatási hatóság, hanem a járásbíróság hatáskörébe tartozik. (1901 február 27-én 7900 1900. I. M. sz. ; 1901. évi 7499/IV. a. B. M.; 1901. évi 5063. I. K. M. sz. a.) 204. Uton levő hídnak önhatalmú szétrombolása miatt indított ügyben az eljárás közigazgatási útra tartozik. A kir. ministerium: N. Gyula égenföldi lakos Sármellék község elöljárósága előtt 1901. évi május hó 18-án panaszkép azt adta elő, hogy midőn ő azt a bejáró hidat, a mely az ő korcsmaépületének déli kapujához az országútról az árkon át vezet és a melyet ő és elődei több mint 30—34 év óta folyton és háborítatlanul használtak, 1901, évi május hó 18-án javítani akarta, a szomszédja K. János égenföldi lakos a kijavítást megakadályozta s a hidat szétrombolta. K. János beismerte a panasz előadását, de azzal védekezett, hogy a híd az ő birtoklását sérti s annak két öllel a panaszos házához közelebb helyezését kérte, felemiitvén, hogy a terület, a melyen a hid van. községi terület. Kifogást tett továbbá a közigazgatási hatáskör ellen.