Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 52. §. 169 bíróságnál perelni, addig a b) esetben, addig, mig attól egyetértőleg el nem térnek, mindkét szerződő fél bármelyike kizárólag a kikötött választott bíróságnál indíthat pert. Az alávetésre egyoldalú nyilatkozat elegendő, a választott biróság mindkét fél által aláirt Írásbeli szerződést tételez fel (perrendtartás 496. §.) (lásd az ott közölt eseteket), és pedig nemcsak akkor, ha a felek maguk választják a választott biróság egyes tagjait, hanem akkor is. mikor eltéréssel a rendes birói illetőségtől, kormányhatóságilag szervezett bíróságban állapodnak meg. Ha tehát külföldi vagy hazai biróság illetősége alá történt egyoldalú alávetés forog fenn, alperes a felperes által mindazonáltal választott hazai rendes biróság hatásköre ellen jogszerűen nem tehet kifogást, ellenben ha a külföldi vagy hazai tőzsdebiróság szerződésileg ki van kötve, alperes az ennek ellenére igénybevett rendes biróság hatáskörét kifogásolhatja. Az nj perrendtartás 45. §-a az alperes egyszerű nyilatkozatával elégszik meg, de megköveteli, hogy alperes az illetékességet egy »meghatározott belföldi« biróságra ruházza át; alávetés esetében a különben illetékes többi biróságok a §. 2. bekezdése szerint csak akkor vesztik el illetőségüket, ha a felek az illetékességet kölcsönös megegyezéssel kizárólag állapították meg.) 598. A perrendtartás 52. §. aJ pontja szerint eleve kijelölt biróság alatt csak határozottan megjelölt valamely biróság érthető, következésképen az a kikötés, hogy az ügyletből eredő perekre egy, a hely szerint megjelölt, biróság lesz illetékes, a nélkül, hogy az ott levő törvényszék vagy járásbíróság megneveztetik, joghatálylyal nem bir. Indokolás: Az 1868 : LIV. t.-cz. 52. §-ának a) pontja szerint a rendes birói illetőségtől eltérésnek akkor van" helye, ha a felek magukat valamely eleve kijelölt vagy meghatározás nélkül a felperes szabad tetszése szerint választandó bármely rendes polgári bíróságnak szerződésileg alávetették. Eleve kijelölt biróság alatt, a törvény eme rendelkezése értelmében, csak határozottan megjelölt valamely biróság érthető. A fennforgó esetben alperes által vitatott és a tanuk által bizonyított az a kikötés azonban, mely szerint alperes és felperesnek utazója szóbelileg abban állapodtak meg. hogy az ügyletből eredő perekre a nagykikindai kir. biróság illetékességét kötik ki, a kikötött bíróságnak határozott megjelölését (törvényszék vagy járásbíróság) nem tartalmazza, joghatálylyal egyáltalában nem bir és igy nem fosztja meg alperest, kinek bejegyzett kereskedői minősége nem vitás, az 1868 : LIV. t.-cz. 35. §-a 2. bekezdésének rendelkezésén alapuló attól a jogától, hogy a kétségbe nem vontán Budapesten vezetett kereskedelmi könyveinek kivonatára is alapított jelen kereseti követelését, mely, mint felperesre nézve kétségtelenül kereskedelmi ügyletből származó, a kereskedelmi könyvekbe bevezetés tárgyát képezi, a könyvek vitele helyének bírósága, mint a törvény értelmében helyileg illetékes biróság előtt érvényesíthesse. Ennélfogva és minthogy az eljáró biróság a felperes kereskedelmi könyvei vitelének helyére nézve illetékes : alperesnek a helyi illetékesség ellen tett kifogása alaptalan. (Budapesti kir. Ítélőtábla 1897 október 20-án 2681. sz. a.)