Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 35. §. 147 505. A gyógyszerész a kereskedelmi törvény 258. §. 1. pontja alá esö kereskedelmi ügyletekkel járó üzlsténél fogva kereskedő. Mint ilyen a kereskedelmi törvény 31. §-a értelmében bejegyzett kereskedő által könyvkivonat alapján tiz éven belül a perrendtartás 35. §. 2-ik bekezdése szerint illetékes bíróságnál perelhető. Indokolás: A keresetlevél tartalma szerint alperesek, mint az 1895 április 22-én elhalt néhai F. A. gyógyszerésznek örökösei az utóbbi és F. A. által a gyógyszertár részére rendelt áruk vételára iránt az örökölt vagyon erejéig pereltetvén, a birói illetékesség szempontjából ugyanazon tekintet alá esnek, mint az örökhagyó F. A., a ki pedig mint gyógyszerész, a K. T. 258. §-ának 1. pontja alá eső kereskedelmi ügyletekkel járó üzleténél fogva kereskedő volt. Tekintve, hogy felperes, a ki az elsőbiróság területén bejegyzett kereskedő, keresetét könyvkivonatra alapitotta ; tekintve, hogy a perrendtartás 35. §-ának 2. bekezdése a könyvvitel helyének illetékességét a kereskedelmi könyvek bizonyitó erejének időtartamára, ezt pedig a K. T. 31. §-a kereskedőkkel szemben tiz évben állapitja meg. és tekintve, hogy az A) alatti könyvkivonat összes tételei a kereset beadását megelőző tiz éven belül jegyeztettek a könyvekbe, alpereseknek az eljáró biróság helyi illetékessége ellen emelt kifogása alaptalan. És miután alperesek az elsőbiróságnak tárgyi illetékessége ellen is kifogást emeltek, a mely felett az elsőbiróság nem határozott, az elsőbiróságot a tárgyi illetékesség kérdése feletti határozat hozatalára utasitani kellett. (Budapesti Ítélőtábla 1899 szeptember 19-én 2306. sz. a.) 506. A kereskedő a perrendtartás 35. §-ának 2. bekezdésében szabályozott kivételes illetőséget szerződésekből eredő perekben csak azokkal a személyekkel szemben veheti igénybe, akikkel ügyietet köt. Ha követelését más kereskedőre ruházza át, az engedményes jogosított és köteles a követelést a maga könyveibe bevezetni és a bevezetés a 35. §. 2. pontja szarint való illetékességet meg is állapitja, de pusztán az átruházóval szemben, mint a ki a bevezetés alapjául szolgáló ügyletnél szerződő félként járt eL Az eredeti adósnak jogviszonyán azonban a bevezetés nem változtat, meri közte és az engedményes közt emmiféíe jogügylet nem jött létre, a melyet az engedményes könyveibe be lehetne vezetni. (Budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék 1900 márcziüs 22-én 62. sz. a. és 1897 szeptember 9-én 533. sz. a.) 507. Annak a kérdésnek elbírálása, hogy valamely tételek felperes könyveibe utólag jogosan vezeítettek-e be, a per érdemére tartozik, és igy az illetékesség elbírálásánál figyelembe nem jöhet. (Budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék 1900 deczember 29-én E. 381. sz. a.) 508. Az a személy, a ki valamely üzletet a tartozásokkal együtt átveszi, a hitelező irányában jogilag ugyanazon helyzetbe jut, mint az üzlet előbbi tulajdonosa, s ez utóbbival azonos tekintet alá esik; figyele nbe véve tehát azt, hogy a felperes bejegyzett kereskedő, a ki eredeti alósával szemben a perrendtartás 35. §-ának 2. bekezdésében szabályozott birói iilető10*