Magyar döntvénytár, 4. kötet (1905)

A polgári törvénykezési rendtartás. 8. 93 A kir. ministerium: Az 1877 : XX. t.-cz. 28. §-ának e) pontja értelmében a börtönbüntetésre itélt nagykorúak gondnokság alá helyezésének helye van ugyan és ezen esetben az idézett törvény 31. §-a értelmében a gondnokság alá helyezést a gyámhatóság rendeli el. Ámde az idézett törvény 87. §. második bekezdésének rendelkezése szerint az idézett 28. §. e) pontja esetében a gondnoki képviselet csakis a vagyonkezoléssel kapcsolatos ügyekre szoritkozik. Minthogy pedig a jelen esetben nem vagyonjogi, hanem családjogi per folyik és nem tulaj donképeni gondnokság alá helyezésről és vagyonkezelésre hivatott gondnok kinevezéséről, hanem olyan gondnoknak (ügygondnoknak) kinevezéséről van szó, a ki a fegyházbüntetés alatt álló alperest csupán a válóperben leend hivatva képviselni : ennélfogva ily gondnok kinevezése iránt, a mennyiben a válóperben a békéltetési eljárásnál gondnoki képviseletnek helye lehet, a kir. járásbíróság tartozik intézkedni, Borsod vármegye árvaszéke tehát a miskolczi kir. törvénvszék által a budanesti kir. Ítélőtábla megbízásából gondnokkirendelés iránt hozzáintézett megkeresés teljesítését helyesen tagadta meg és pedig annyival inkább, mivel hozzá a megkeresést nem a büntető (1887 : XX. t.-cz. 32. §. utolsó bekezdés), hanem a polgári biróság intézte. (1888 május 8-án 1888. évi 15745. I. M. sz. a. 1888. évi 25629 IX. sz. a.) 278. Több bányamértékből álló bányatelek elkülönítését és bányatelekkönyvi átíratását a bányahatóság engedélye nélkül a bányabiróság el nem rendelheti. A hatáskör túllépésével hozott bírósági határozatnak a ministertanács által feloldása. Az általános bányatörvényre vonatkozó végrehajtási szabályok, mint értelmezési forrás, annak ellenére is figyelembe vehetők, hogy az idézett törvénykönyv szabályai VII. R. 15. §-a a bányatörvénynek csak anyagi részét tartotta fenn. Tényállás: A szepesiglói m. kir. bányakapitányság 1873 május 2-án 361. sz. a. a m. kir. földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumhoz intézett jelentésében előterjeszté, hogy a lőcsei kir. törvényszék 1882 november 14-én 5967. sz. a. hozott határozatával a Wagendrüsseli Semmelberg Sigismund nevü, 4 egyszerű bányamértékből álló bányateleknek egy egész bányamértékét, valamint a többi 3 egyszerű bányamértéknek és a Laura Károly nevü bányateleknek is felét 50 forint vételárban G. K.-ról, mint eladóról Sz. Zs.-re mint vevőre tulajdoni joggal bányakönyvileg átiratni rendelte. Nevezett bányakapitányság a törvényszék eme tényében ne ni csupán egyszerű bányatelekkönyvi átirást, hanem több egyszerre adományozott bányamértékből álló bányatelkek eldarabolását látván, hivatkozva az általános bányatörvénykönyv 116. §-ára, mely szerint bányatelkek eldarabolásához a bányahatóság előzetes engedélye szükségeltetik : a törvényszék intézkedése által saját illetőségi körét csorbittatva véli. Hogy a bányatelkek eldarabolása iránti határozathozatal, illetőleg az ily eldarabolások engedélyezése kizárólag a bányahatóságokat illeti