Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A végrehajtási eljárás. 72. §. 70 255. A végrehajtási törvény 190. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés, a hasonlatosságnál fogva, a 72. §. alapján érvényesített elsőbbségi igényre egyáltalán nem alkalmazható. !) Kir. tábla: (A háztulajdonos bérkövetelését nemcsak az I. és III. tömegre, hanem a II. tömegre is előnyösen sorozta, holott ez utóbbi tömegre a 111. és 112. §§. szerint való bejelentés meg nem történt.) Indokok: Miután özv. S. J.-né háztulajdonosnak törvényes zálogjoga azokat az ingóságokat, melyeknek árveréséből az első biróság végzésében I., II., Ill-al jelölt tömegek befolytak, egyaránt terheli, a nevezettnek felszámított házbérkövetelését nem lehetett a kérelemhez képest csupán az I. és III. alatti tömegekre sorozni, hanem mind a három tömegre való sorozását akként kellett kimondani, hogy a szóban forgó követelés mind a három tömegből aránylagos megosztás mellett, a tömegek aránya szerint, elégitendő ki, mert a nevezett hitelező kérelme szerint való sorozása esetén a kérdéses követelés az I. és- III. alatti tömegeknek az előnyös tételek után fenmaradó részét teljesen kimeritvén, a következő hitelezők, illetve végrehajtatok hátrányára a II. alatti tömegnek az előnyös tételek kielégitése után fenmaradó részére sorozott végrehajtató illetéktelen előnyhöz jutna. Curia: Megváltoztatta. Indokok: Az 1881 : LX. t.-cz. 72. §. értelmében megillető törvényes zálogjognál fogva a bérbeadó bérkövetelésére nézve az elárvereztetni rendelt ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégítéshez abban az esetben is tarthat igényt, ha a 111. és 112. §-oknak megfelelően az elsőbbségi igényét bejelentette. A törvény ezen rendelkezéséből következik, hogy abban az esetben, ha a bérbeadó igényét megfelelő módon be nem jelentette az elárverezett ingók vételárábó. kielégítést nem nyerhet. És nyilvánvaló az is, hogy ha oly ingóságok, melyekre a bérbeadónak törvényes zálogjoga van, különböző időben árvereztettek cl, a bérbeadónak elsőbbségi igénye csak azon ingók vételárára lehet, melyekre az igény megfelelő módon bejelentetett, ott pedig, a hol igénkbe nem jelentetett vagy bérbeadó a bejelentését visszavonta, a bérkövetelés sorozása iránt intézkedni nem lehet, ha az árfelosztások egyidejűleg történnek is. Kétségtelen tehát, hogy a bérkövetelés elsőbbségére nézve a megfelelő időben történt bejelentés és annak ily módon érvényesitése az irányadó, a hitelező egyetemleges jelzálogára vonatkozó 1881 : LX. t.-cz. 190. §. második bekezdésében foglalt rendelkezés pedig, a hasonlatosságnál fogva, az ily elsőbbségi igényre egyáltalában nem alkalmazható. A másodbiróság tehát merőben szabálytalanul járt el, midőn hivatalból a felek megegyezése ellenére nemcsak az I. és III. tömegre, melyre az elsőbbségi igény bejelentetett, hanem a II-vel jelölt tömegre is, amelyre bérbeadó elsőbbségi igényét nem érvényesitette és a mely tömegre az érdekelt felek megegyezése szerint, az első b.róság a felosztás iránt jogerősen intézkedett, a bejelentett házbérkövetelést, a tömegek arányában, erre a tömegre is előnyösen sorozta : miért J.S végzésének erre vonatkozó részét az 1881 : LIX. t.-cz. 39. §. o) pontja a.á eső alaki sérelem miatt az 58. §. alapján megsemmisíteni kellett. (1903 október 22-én 6615. sz. a.) J) Lásd a 190. §-nál közölt határozatokat.