Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

A birák és bírósági hivatalnokok felelőssége. 301 rozattal nincs is kimondva, a per adataiból az mégis kétségtelen, hogy miután H. József birói kezelés alatt levő vételárt elidegenitett: lényegileg a sikkasztás tárgyi tényálladékának az az esete forog fenn, a mely esetben a magánfélnek okozott kárért az 1871 : VIII. t.-cz. 19. és 73. §§-ai szerint az állam felelős ; mert eltekintve attól, hogy H. József mint törvényszéki biró a kérdéses végrehajtási ügynek előadója volt és e minőségében vezette a tárgyalásokat és eszközölt fizetéseket, vevő W. Antal a 9961/1887. számú végzéssel kifejezetten arra utasittatott, hogy a vételár lefizetése végett a 3500/1877. szám alatt kelt végzés folytán tartandó tárgyalásnál jelentkezzék s igy másodrendű alperes a jelen esetben egyáltalán minden alap nélkül védekezett azzal, hogy a vételár a vevő részéről szükségképen birói letétbe volt volna helyezendő. Minthogy a birói árverés utján befolyt vételárnak kezelésére és kiutalványozására a telekkönyvi hatóság van hivatva, a kérdéses végrehajtási ügynek hiányos adataiból pedig kétségtelenül ki nem tűnik, hogy a vételárfelosztási eljárás egyébként az összes érdekeltekre nézve végérvényesen befejeztetett; másodrendű alperes az első rendű alperes részéről elidegenitett s illetve a per tárgyát képező összegnek, esetleg birói letétbe leendő helyezésére volt kötelezendő. Végre tekintettel arra, hogy a vételár annak tényleges felosztásáig letétben kezelendő, a birói letétek után pedig akkor 4% kamatok fizettettek : felperes 4%-ot meghaladó kamatkövetelésével elutasítandó, illetve e tekintetben a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. (1893 augusztus 31-én 1129/1892. sz. a.) Fegyelmi vétségek. 3. Fegyelmi vétséget képez, ha a járásbiró a jegyzőkönyvet aláiratlanul hagyja; nem különben, ha elnöki bejelentés és engedély nélkül székhelyéről eltávozik. (Legfelsőbb Ítélőszék 1878 november 8-án 501. sz. a.) 4. Nem képez fegyelmi vétséget, ha a kir. járásbiró elégséges munkaerő hiánya miatt támadt kényszerhelyzet folytán végrehajtásokra hivatali esküt nem tett dijnokot küld ki. (Curia 1878 január 18-án 42. sz. a.) 5. A bírónak azon eljárása, hogy egyik vagy másik ügyvédnek felszámított végrehajtási költségeit nagyobb, kisebb összegben határozza meg, hivatali kötelessége megszegésének ismérveivel bir. (Curia 1886 május 20-án 522. sz. a.) 6. A hivatalos lapban vagy a rendeletek tárában közzé nem tett miniszteri rendelet nem tudása mentő körülményt képez, ha csak a terhelt tagadásával szemben nem bizonyittatik, hogy azt főnöke vele közölte. (Curia 74/1888. sz. a.)