Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

Az örökösödési eljárás. vérrokonok mint szegények ebben mennyiben részesitendők, nem a polgári, illetve hagyatéki biróság hatásköréhez tartozik, hanem a hagyaték átadása után a m. kir. belügyministerium mint az országos szegényalap főhatósága hatásköréhez tartozik ; ezen egy harmadrész tekintetében a hagyatéki eljárás szerinti perre utasításnak helye nincs, miért is az első biróság végzésének megváltoztatásával a szegényeket illető egy harmadrész ; és minthogy az egyház képviselője és a vérrokonok közt vitás kérdés nem merült fel, a többi két harmadrész is, s igy az egész hagyaték a jogosultaknak átadandó, s a kir. járásbíróság megfelelő további eljárásra utasitandó volt. Curia: A kir. tábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik. (1902 deczember 9-én 6797/1902. sz. a.) 35. Az 1894 : XVI. t.-cz. 5. és 66. §§-nak egybevetéséből nyilván kitűnik, hogy az örökség átruházása, vagy lemondás esetén az örökség megszerzése, vagy a lemondás okirattal bizonyitandó és a 85. §. utolsó bekezdése a perre utasitást szabályozván, kétségtelen, hogy a perreutasitás arra az esetre szól, ha az örökség megszerzőnek okirata van és épen azért, ha az átruházást közjegyzői vagy hitelesített magánokirattal igazolja, az átruházó, ellenesetben az örökség megszerzője utasitandó perre és minthogy Sz. K. az átruházást, illetve Sz. L.-nak a lemondását okirattal nem bizonyitja, Sz. K. jutalékára támasztott igénye figyelembe nem jöhet és a perre utasitásnak helye nincs. (Curia 1898 október 14-én 3644. szám alatt.) 36. A perreutasitó végzés czélja csak az. hogy a fenforgó körülményekhez képest meghatároztassék, kit terhel a perindítás kötelezettsége : de annak nincs az a joghatálya, hogy a perre utasított fél öröklési jogát csak abban az esetben érvényesítheti, ha keresetét mindazok ellen megindítja, a kik ellen perre utasíttatott. Curia : A másodbiróság Ítéletének egyedül felebbezett az a része, mely szerint felperesek az elsőrendű alperes perköltségének megfizetésére köteleztettek, helybenhagyatik, felhivott indokai alapján és azért, mert örökösödési perekben valamennyi örökösnek perben állása csupán abban az esetben szükséges, ha az örökösödési per valamennyi örökös öröklési jogát érinti, örökhagyó G. I. azonban végrendeletében általános örökösévé egyedül másodrendű alperest nevezte ki és elsőrendű alperesnek csupán 5 forintot hagyományozott, elsőrendű alperes pedig ezt a végrendeletet a hagyatéki ügy tárgyalásakor elfogadta. E szerint felperesek akár törvényes örökségüket, akár köteles részüket egyedül másodrendű alperestől követelhették s ebbeli joguk érvényesítése végett az ez által egyáltalában nem érdekelt elsőrendű alperest perbe idéztetni szükséges nem volt. Az elsőrendű alperes perbe idéztetését az a körülmény sem tette szükségessé, hogy felperesek az elsőrendű alperes ellen is perre utasíttattak; mert az örökös öröklési jogának érvényesítése iránt előzetes hagyatéki eljárás és perre utasítás nélkül is indíthat keresetet az ellen.