Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

Az örökösödési eljárás. 277 27. A ki a leltározott tárgyakra tulajdoni igényt formál, ezen az alapon nem bir felebbviteli jogosultsággal a hagyatékátadó végzés ellen. Kir. tábla : Az első bíróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, melylyel a leltározott hagyatéki ingóságokra nézve az átadás mellőzésével, felfolyamodó örökösök a rendes per útjára utasíttattak, megváltoztatja és a hagyatéki leltár 3—-16. tétel alatt leltározott ingóságokat is az örökösök közt létrejött egyezség értelmében az elismert örökösöknek Cs. F. és Cs. M.-nak átadja. Mert a leltározott hagyatéknak, az örökösöknek való átadása harmadik személyek igényét nem érinti és ennek folytán az a körülmény, hogy a leltározott ingóságokra nézve Cs. P., ki örökösként nem is jelentkezett, tulajdoni igényt jelentett be, az örökösöknek való átadását nem gátolhatja és mert ily körülmények közt az ingó hagyaték átadása mellett az örökösök és harmadik személynek jelentkező Cs. P. közti vitás jogoknak érvényesítése a törvény rendes útjára hagyandó. Curia: A tábla végzése ellen beadott felfolyamodás visszautasittatik : mert a felfolyamodó a hagyaték iránt nem oly érdekelt fél, ki az 1894 : XVI. t.-cz. 53. §-a értelmében a hagyatéki tárgyalásra megidézendő vagy eme tárgyalás határnapjáról értesítendő lenne, következőleg ő a tárgyalás folytán hozott átadási végzés ellen felfolyamodási jogosultsággal nem bir, az ennek ellenére általa a másodbiróságnak hagyatéki ingók átadása tárgyában hozott végzése ellen beadott felfolyamodására nézve tehát a fenti rendelkezést kellett tenni. (1900 május 10-én 1791. szám alatt.) 28. Általános örökös lévén a végrendeletben rendelve, mindazok, kik rajta kivül a végrendelettel akármiben részesittettek, hagyományosoknak tekintendők. Ha a hagyomány kiszolgáltatása megtagadtatik, azt per utján csakis a hagyományos követelheti. Ebben a perben kell a hagyomány tárgyának jogi természetére és terjedelmére vonatkozó vitás kérdéseket elbírálni és eldönteni. Curia: A perre utasítás kérdésében a másodbiróság végzése azért hagyatott helyben: mert B. Mózes a Kolozsvárt 1888 szeptember 10-én alkotott és érvényesnek elismert Írásbeli magánvégrendeletében általános örökösévé a magyar unitárius vallásközönséget rendelte ; ezzel szemben tehát mindazok, kik rajta kivül a végrendelettel akármiben részesittettek, köztük B. Béla és törvényes fiörökösei is, hagyományosoknak tekintendők ; a hagyomány kiszolgáltatását pedig, ha az megtagadtatik, csakis a hagyományos követelheti per utján, e perben fogván azután a hagyomány tárgyának jogi természetére és terjedelmére vonatkozó vitás kérdések megbiráltatni s eldöntetni. Ennélfogva ha nem volna is az unitárius vallásközönség az örökség birtokában levőnek tekinthető, ellenében, mint általános örökös ellenében, B. Béla mint hagyományos, ezen alapuló jogának érvényesítése végett a másodbiróság által helyesen utasíttatott perre. Tekintve azonban, hogy az unitárius vallásközönség és B. Béla közt csakis az a vitás, hogy néhai B. Mózes 1888 szeptember 10-én alkotott végrendeletének 7. §-ában foglalt rendelkezés haszonélvezeti