Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

Az örökösödési eljárás. 273 hogy ha ki nem egyezem velük, másnap a hagyatéki vagyonból kidobnak, koldusbotra juttatnak stb.« Ellenben ha felperes az esküt nem teszi le, arra az esetre a kereset elutasittatik. Érdekében áll stb. Indokok : Felperes az ifj. B. E. hagyatéka felett 1895 november 21-én tartott tárgyaláson közte és alperesek közt létrejött egyezség érvénytelenné nyilvánítását kéri azon az alapon, hogy a tárgyalást nem a közjegyző, hanem Írnoka vezette, és hogy a jelenvolt oldalrokonoknak fenyegetése által megfélemlítve ment bele az egyezségbe. Mind a két felhozott ok alapjául szolgálhat az egyezség megtámadásának, mert ha a tárgyalást nem vezette a közjegyző s a tárgyalási jegyzőkönyvet nem ő, hanem Írnoka vette fel, a jegyzőkönyv, tekintettel az 1874 : XXXV. t.-cz. intézkedéseire, közokirat erejével nem bir ; és mert a felperes által állított fenyegetés, tekintettel arra, hogy a polgári törvénykönyv 737. §-a szerint az egész hagyaték felperest illette a törvényes örökösödés alapján és tekintettel arra, hogy felperes Írástudatlan, idősebb asszony és a tárgyaláson egyedül volt jelen, alkalmasnak tekinthető arra, hogy felperesben alapos félelmet keltsen (polgári törvénykönyv 870. és 55. §§.) Az előbbi ténykörülmény bizonyítására az első bíróság Sz. P. tanú vallomása mellé pótesküt ítélt felperesnek. Az ítéletnek ez az intézkedése, felperes nem felebbezvén, fentartandó volt. De mivel felperes az egyezséget a megfélemlítés okából is megtámadja, s mivel a jegyzőkönyv alaki érvényességének eldőlése mellett is szükséges ezt a kérdést is eldönteni ; a kir. tábla a keresetet ebből a. szempontból is határozat alá vette. Tekintettel arra, hogy az örökösödési jog a törvény szerint egyedül felperest illeti, s ez alapon a hagyatéki tárgyaláson előbb az egész hagyatékot a maga részére követelte, és csak később jött létre közte s alperesek közt a már emiitett megállapodás, s a tárgyalási jegyzőkönyvben nincs megemlítve, hogy mily indok vezette felperest az egyezség megkötésére, holott második férjétől három élő gyermeke volt s alpereseket a törvény szerint mi sem illette, tekintettel arra, hogy alperesek a perben felhozták ugyan, hogy felperesnek alapos oka volt a saját érdekében megkötni velők az egyezséget, de nem adták elő, hogy miféle oka volt felperesnek ; tekintettel arra, hogy felperes már négy nappal a tárgyalás után bejelentette az árvaszékhez, hogy az oldalrokonok azt mondták, hogy felosztva a vagyont, kidobják a házából, ha nem békül ki velők, s ennek folytán irta alá a jegyzőkönyvet; és tekintettel arra, hogy Sz. P. tanú nem czáfolta meg felperesnek a megfélemlítésére vonatkozó állítását: a kir. tábla e körülményeket alkalmasaknak tartván arra, hogy felperesnek megfélemlítésére vonatkozó állításai bizonyítása végett pótesküi; ítéljen, e tekintetben is felperes pótesküjétől tette függővé az Ítéletet. Az eskü letétele esetében bizonyitva lesz, hogy a tárgyalás közjegyző jelenléte nélkül tartatott meg, és felperes igazságtalan és alapos félelem által kényszeríttetett az egyezség megkötésére ; minélfogva, tekintettel az 1874 : XXXV. t.-cz. intézkedéseire és a polgári törvénykönyv 870. §-ára, felperest az egyezség nem kötelezi. Ez esetre tehát kimondandó volt, hogy az egyezség érvénytelen. Ellenben az eskü le nem tétele esetében nem nyer bizonyítást, hogy a tárgyalás a közjegyző nélkül tartatott meg, és hogy felperes félelem által volt kényszerítve az egyezség megkötésére, minélfogva keresetével elutasítandó volt, mert felperesnek az az állítása, hogy alperesek Grecsák : Magyar Döntvénytár. III. 18