Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

272 Az örökösödési eljárás. rolás s megrongálás elől meg legyen menthető, nyilvánvaló, hogy hagyatéki zárlatot a biró csak veszély kimutatása esetében rendelhet el. S tekintettel arra, hogy a kérelmezők a veszély fenforgását semmivel sem mutatták ki, ez a kérelmük sem teljesíthető. S. M. és St. A. kérvénye ezek folytán egyik irányában sem birván jogszerű alappal, mivel alaptalan kérelmükkel a felfolyamodásra okot szolgáltattak; az ellenfél felfolyamodási költségét ennek megtériteni tartoznak. Curia: Tekintve, hogy a másodbiróság végzésének az a része, mely szerint St. M. és neje S. A. pótleltározás elrendelésére irányzott kérelmükkel elutasittattak, nem tartozik az 1894: XVI. t.-cz. 124. §-ában felsorolt azok közé az esetek közé, melyekben örökösödési eljárásban a másodbiróság végzései ellen további felfolyamodásnak van helye : a felfolyamodás annyiban, a mennyiben az a másodbiróság végzésének most emiitett része ellen van irányozva, hivatalból visszautasittatik. Egyéb részében a másodbiróság végzése indokaiból helybenhagy a tik. (1899 július 18-án 3925. sz. a.) 20. Az 1894 : XVI. t.-cz. 36. §-a meghatározza azon esetet, melyben a hitelező a hagyaték leltározásánál felléphet, az oly hitelező, kinek joga nem a 3. §. 3. pontján alapul, az 53. §. szerint a hagyatéki eljárásban részt nem vehet. Felfolyamodó a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvet aláirta, abból ugy a halálesetfelvételből kitűnik, hogy a,z örökhagyó végrendelet nélkül halt el, hogy tehát összesen 700 frt hagyományösszeget rendelt volna általa kifizettetni a hagyatékból, igazolva nincsen, az örökös pedig azt el nem ismeri, mint egyszerű hitelező tehát el nem ismert követelését csakis a törvény rendes utján érvényesítheti és biztosithatja és igy a felfolyamodásban felhivott 83., 84. és 85. §§-ok intézkedései, melyek csakis az örökösök között fenforgó vitás igények esetére szólanak, vele mint hitelezővel szemben nem alkalmazhatók, ugy a 109. §. sem, mert az külföldi egyénnek hagyatékára vonatkozik, hogy pedig az örökhagyó külföldi lett volna, nem is állítja, a halálesetfelvételből pedig ez ki nem tűnik. (Curia 1900 márczius 23-án 366. sz. a.) A hagyaték átadása. 21. Megállapittatott, hogy a hagyatéki tárgyalást nem az azzal megbízott kir. közjegyző tartotta meg, hanem ennek arra nem hivatott írnoka, ennélfogva a tárgyalás semmisnek és az ott az osztályegyezségre nézve tett nyilatkozatok érvényteleneknek mondattak ki. Kir. tábla: Az első bíróság ítélete megváltoztattatik s a . . . kir. közjegyző által az ifj. B. E. hagyatéka tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvben foglalt az az egyezség, mely szerint a hagyaték alperesekre ruháztassék át és felperest csak az élethosszig tartó haszonélvezeti jog illette, csak arra az esetre nyilvánittatik érvénytelennek, ha felperes leteszi a következő pótesküt: »Esküszöm, hogy az ifj. B. E. hagyatéka felett 1895 november 21-én tartott tárgyalás alkalmával K. S. kir. közjegyző jelen nem volt, a tárgyalást Sz. P. irnok vezette, és a tárgyalási jegyzőkönyv nem a kir. közjegyző jelenlétében olvastatott fel és Íratott alá ; és a tárgyalás alkalmával B. D., B. M., B. L, Cs. L. és D. D. azzal fenyegettek,