Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)

16 A végrehajtási eljárás. 15. §. ellen, annálfogva neheztelt végzését összes következményeivel együtt megsemmisíteni kellett. (1902 június 11-én 4471/1902. sz. a.) J) 15. §. Ha a végrehajtató nem a végrehajtást szenvedő hagyatékában talált vagy róla az örökösökre átszállott tárgyakra, hanem közvetlenül az örökösök ellen kívánja a végrehajtást intéztetni, kérelme felett sommás, illetőleg jegyzőkönyvi tárgyalás tartatik és szükség esetében, bizonyítási eljárás után, végzés által hozatik határozat. Azon kérdés, hogy a végrehajtás az örökösök ellen elrendelhető-e, a fennálló anyagi jogszabályok szerint döntendő el. 56. Ha társas czég marasztaltatott az ítéletben, a végrehajtás a tagok ellen el nem rendelhető s nem alkalmas ennek kieszközlésére a 15. §-ban jelzett eljárás. Budapesti tábla : Az ott előirt tárgyalásnak egyedül az ott megjelölt esetben, t. i. csak akkor van helye, ha a végrehajtató a marasztalt, de elhunyt végrehajtást szenvedőnek közvetlenül örökösei ellen kivánja a végrehajtást intéztetni. (1903 május 14-én. 1507/1903. sz. a.) 57. A kielégítési végrehajtás az örökösöknek saját vagyonára a hagyaték értéke erejéig terjedő korlátozással elrendelendő oly esetben, ha az örökösök a hagyatékot elfogadják. Kassai tábla: Mert ilyenkor ők az örökhagyó adósságaért az öröklött, illetően átvett örökség értéke erejéig az örökhagyó hitelezőjével szemben vagyoni kötelezettségben maradnak, mely kötelezettség az örökösöknek a saját vagyonára is az öröklött vagyon értéke erejéig kihat. (1903. július 14-én. 2562/1903. sz. a.) 58. Oly ítélet alapján, mely által az örökös öröksége (örökhagyó hagyatéka) erejéig marasztaltatott a nélkül, hogy az örökség a hagyaték misége s mennyisége az Ítéletben közelebbről meghatároztatott volna a végrehajtás el nem rendelhető. Temesvári tábla. Megokolás: A perrendtartás 249. §-a szerint a felek jogai és kötelességei az Ítéletben pontosan megállapitandók s a 256. §. szerint minden Ítélet akként szerkesztendő, hogy az végrehajtható legyen és még akkor is határozott utasitást foglaljon magában, midőn egyes kérdések eldöntése vagy a marasztalási összeg kitudása a végrehajtási eljárás során eszközlendő. E rendelkezések folytán kell, hogy a végrehajtás az Ítéletnek minden vitás kérdéstől ment egyszerű foganatosítása legyen, következőleg az Ítélet végrehajthatóságának hivatalból vizsgálandó kérdése már az ítélet hozatalát megelőző peres eljárásban megoldandó s annak megoldása a végrehajtási eljárásra fenn nem hagyható. Ebből folyólag az örökösként perbe idézett alperes irányában végrehajtható marasztalás csak akkor mondható ki, midőn az elmarasztalás egyik jogalapját és előfeltételét képező az a kérdés, hogy alperes mit és mennyit örökölt, már a per folyamán tisztába hozatott és az Ítéletben megállapíttatott, a mi az 1881 : LX. t.-cz. 15. §-ának abból a rendelkezéséből 3) Lásd e mellett még az 59. számú határozatot. Jegyzet a 15. §-hoz. L. a 46. sz. határozatot.