Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)
234 A végrehajtási eljárás. 217. §. kiküldőt a tvégrehajtás tárgyának készpénzbeli értékét, — a mennyiben e tárgyban a végrehajtás alapjául szolgáló közokiratban intézkedés nem foglaltatik, — a hivatalból kinevezett szakértő közben jötté vei megállapítani s ezen összeg erejéig a végrehajtást szenvedőnek ingó vagyonára biztosítási végrehajtást vezetni köteles. A kiküldött e tárgybeli jelentésének beérkezte után, ha a lefoglalt ingóságok fedezetet nem nyújtanak, a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság, a végrehajtató kérelmére, a megállapított készpénzbeli egyenérték erejéig, a végrehajtást szenvedőnek más helyen található ingóságaira vagy ingatlanaira is a biztosítási végrehajtást elrendelni köteles. Ugyancsak a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság a jelentés beérkezése után a feleket hivatalból megidézi és sommás tárgyalás, szükség esetében szakértői bizonyítás után, a végrehajtás tárgyának készpénzbeli egyenértékét végzés által megállapítja. A végzés ellen halasztó hatályLyal bíró felfolyamodásnak s ha a másodbíróság az első bíróság végzését megváltoztatta, a harmadbirósághoz további felfolyamodásnak van helye. A végzés jogerőre emelkedése után a végrehaj tatónak jogában áll, a biztosítási végrehajtás utján lefoglalt dolgokra, vagy a végrehajtást szenvedőnek más vagyonára a megállapított készpénzbeli egyenérték erejéig kielégítési végrehajtást kérni. 700. Abban az esetben, ha a végrehajtást szenvedő a végrehajtás alapjául szolgáló okiratban (Ítéletben, bírósági egyezségben) csupán csak a váltólevél vagy az adóslevél kiadására van kötelezve, de nem egyúttal arra is, hogy a kiadandó adóslevél vagy váltólevél fel nem találása esetén az adóslevélben vagy a váltóösszeget megfizetni, esetleg birói letétbe fizetni biztosítani tartozik, az 1881: LX. t.-cz. 217. §-a nem alkalmazható. (Győri tábla 1. határozat, I. kötet, 198. 1.) 701. Az állandóan követett birói gyakorlat, de a végrehajtási törvény 217. §-ának egyenes rendelkezése szerint is az adós, a ki készpénzben helyettesíthető dolog kiszolgáltatására van kötelezve és a kiszolgáltatást természetben nem teljesiti, a mennyiben ez iránt eltérő megállapodás vagy egyéb rendelkezés még nem történt, a hitelezőnek ama helyettesíthető ingó dolog valóságos egyenértékét tartozik készpénzben megfizetni; már pedig a vasúti részvénytársaság elsőbbségi részvényeinek megállapított kibocsátási árfolyama, ilyen valóságos egyenértékül ezeknek egymagában véve ebbeli minőségénél fogva, jogilag nem tekinthető. A vasúti részvénytársaságok elsőbbségi részvényeire nézve a kormányhatóság által az 1888. évi IV. t.-cz. 10. §-a értelmében megállapitott kibocsátási árfolyamának ugyanis csak az a jogi hatálya, hogy közvetlenül a részvénytársaságtól rész vény kibocsátási és részvényjegyzési szándékkal az a részvény a megállapitott kibocsátási árfolyamon alul meg nem szerezhető ; ennek megtörténte után tehát a már ekként kibocsátott részvényre nézve a megállapitott kibocsátási árfolyam jogi hatályát és gyakorlati jelentőségét elveszti és igy az a részvény egyébként a tényleges kibocsátás előtt, alatt és után a megállapitott kibocsátási árfolyamnál kevesebb vagy több tényleges értékkel egyaránt birhat. A készpénzben helyettesíthető, sőt rendszerint közforgalom tárgyát tevő ingó dolognak és igy a vasúti részvénytársaság elsőbbségi részvényeinek valóságos egyenértékéül tehát első sorban annak forgalmi értéke, vagyis az a készpénzbeli összeg tekintendő, a mennyiért az az adott időben értékesíthető vagy megszerezhető ; másodsorban pedig az az eredmény, a mi az illető vasúti részvénytársaság különleges helyzetének az általános pénzügyi és közgazdasági tekintetek számba-