Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)
A végrehajtási eljárás. 181. §. 191 588. Az elárverezett ingatlan volt tulajdonosa és haszonbérlője között fennálló haszonbérleti szerződésnek a bérösszeg fizetésére vonatkozó módozatai csak annyiban bírnak hatálylyal a végrehajtási törvény 181. §-a alapján az árverés után esedékes haszonbért követelő árverési vevővel szemben, a mennyiben a bérlemény vidékén szokásos haszonbérfizetési módozatoktól lényegesen el nem térnek. Tényállás : Felperes, a ki az 1896 november 30-án megtartott] árverésen vette meg az ingatlant, annak haszonbérlőjén, mint alperesen az árverési vétel után, vagyis 1896 deczember 1-től 1897 szeptember 30-ig tiz hónapra járó esedékes haszonbérrészietet követeli, hivatkozással a végrehajtási törvény 181. §-ára, mely szerint az árverés napja után esedékes haszonbér őt mint vevőt illeti. Alperes azzal védekezik, hogy a végrehajtási törvény 181. §-a értelmében csak az árverés után esedékes haszonbér illeti meg a vevőt, már pedig ő' az ingatlan volt tulajdonosának, a végrehajtást szenvedőnek az egész évi haszonbért még az árverés előtt kifizette, a közöttük fennálló szerződés alapján, a mely szerint az 1896 október 1-től 1897 október l-ig terjedő első gazdasági évre esedékes haszonbér egy összegben volt előre fizetendő. Tényként van megállapitva, hogy a bérlemény vidékén az előleges félévi haszonbérfizetés a szokásos. A felebbezési biróság felperest keresetének az 1896 deczember 1-től 1897 április l-ig terjedő időre irányuló részével elutasitotta, s csupán az 1897 április 1-től 1897 szeptember 30-ig járó haszonbérrészietet Ítélte meg neki. Mindkét fél felülvizsgálattal élt. Curia: Mind a felperes, mind az alperes részéről beadott felülvizsgálatot mint alaptalant elutasitotta, mert: a felperes az 1881 : LX. t.-cz. 181. §-a alapján mint az ingatlan árverési vevője csak ahhoz szerzett jogosultságot, hogy a szokásos fizetési határnaphoz képest az esedékes haszonbéri összeget követelheti, de a joga nem terjed annyira, hogy olyan haszonbéri összeget követelhessen, a melynek felvételére a szokásos fizetési módozatok mellett a végrehajtást szenvedett előbbi tulajdonos volt jogositva, de viszont az alperes sem oldható fel a haszonbér fizetésének kötelezettsége alól arra az időre, mely az árverés megtartása után bekövetkezett szokásos fizetési határidőnek megfelel. Az a körülmény, hogy a haszonbérlő alperes a volt tulajdonosnak a haszonbéri összeget esetleg ki sem fizette, még nem jogosítja fel a felperest arra, hogy a haszonbérfizetést az árverés napjától követelhesse, mert. a volt tulajdonos a félévi esedékes haszonbért mások jogainak csorbitása nélkül felvehette és ha fel nem vette volna is, annak követeléseért való személyes jogát el nem vesztette. Végre pedig az alperesnek az az érvelése, hogy a szerződés határozmányai elébe teendők a szokásnak, nem fogadható el alaposnak, mivel a haszonbéri szerződésnek a fizetési határidőkről rendelkező határozmányai csak akkor alkalmazhatók az árverési vevővel szemben, ha azok a szokásos fizetési határnapoktól lényegesen el nem térnek. (1899 szeptember 12-én I. Gr. 242. sz. a.)
