Magyar döntvénytár, 3. kötet (1904)
190 A végrehajtási eljárás. 181. §. £ Ügyállás : A felebbezési bíróság alperest, mint az elárverezett ingatlan haszonbérlőjét, az árverés jogerőre emelkedése után esedékessé vált haszonbérrészletnek felperes, mint az árverési vevő javára való megfizetésére kötelezte. Alperes felülvizsgálati kérelmet adott be s ebben ezért támadja meg a felebbezési bíróság Ítéletét, mert neki joga volt mint bérlőnek az 1898. gazdasági évre a haszonbérelt ingatlant akként alhaszonbérletbe adni, hogy az eddigi haszonbéri szerződést módositva, a haszonbéri összeget előre, egyszerre egy összegben felvehesse s a haszonbérbeadó tulajdonos adóssága törlesztésére forditsa, másfelől pedig felperes, mint árverési vevő az árverés foganatositásakor, mivel az alhaszonbéri jog be volt kebelezve, a telekkönyvi iratokból meggyőződést szerezhetett arról, hogy a haszonbér már előre ki van fizetve s igéretét akként tehette, hogy esedékes bérösszeg az árverés évében már nem létezik, igy tehát felperes kárositásról és kijátszásról nem is beszélhet. Curia: Alperes panasza alaptalan. Az árverés elrendelésekor a megállapított tényállás szerint a végrehajtást szenvedők és alperesek között oly haszonbéri szerződés állott fenn, mely szerint a haszonbéri összeg négy részletben, minden évnegyed elején volt fizetendő, tehát a haszonbérleteknél szokásos fizetési határnapoktól lényegileg eltérő megállapodás a haszonbéri szerződésben nem foglaltatott, minélfogva minden magyarázás nélkül foganatba vehető és veendő a törvénynek az a rendelkezése, mely szerint az árverés foganatosítása után esedékessé vált részletek az árverési vevőt illetik; vevőnek ez a joga az árverési feltételeknek azzal a kifejezett tartalmával, hogy a vevő az árverés jogerőre emelkedése után birtokba lép, a jelen esetben biztosítva volt. Ebből következik, hogy az árverés elrendelése után, akkor, a mikor a ténymegállapítás szerint az árverési feltételek ily értelemben már jogerősen meg voltak állapítva, a végrehajtást szenvedők és a haszonbérlő által tett oly megállapodás, hogy a végrehajtást szenvedők az egész gazdasági évre, tehát oly időre is, melyre az árverési feltételek szerint a használat már a vevőt illeti, a haszonbérlő által az alhaszonbérlőtől kapott egész évi haszonbért felvették, az árverési vevővel szemben joghatálylyal csak az esetben birhatna, ha az árverési feltételeknek ily értelemben való módositását a végrehajtást szenvedők, avagy pedig a haszonbérlők keresztülvitték volna: ez a körülmény azonban a felebbezési biróság megtámadott Ítélete szerint megállapítva nem lett. A dolog ily állásában alperes sikerrel ellent nem vetheti, hogy felperes az alhaszonbérleti jog bekeblezését tárgyazó telekkönyvi iratokból meggyőződést szerezhetett volna arról, hogy a haszonbér az egész évre ki van fizetve, mivel el is tekintve attól, hogy ez a bekeblezés csak akkép foganatosíttatott, hogy az a már akkor kibocsátott árverési végzést nem érinti, felperesre az árverési vételnél a jogokat és kötelezettségeket csak a jogerős árverési feltételek szabályozván, azokat a telekkönyvi iratokat felperesnek betekinteni kötelességében nem állott. (1899 május 16-án I. Gr. i06. sz. a.) 587. Az árverési feltételekbe oly esetben, ha a birtok haszonbérbe van adva, az 1881 : LX. t.-cz. 181. §-a rendelkezéséhez képest az is kiteendő, hogy a vevő csak a folyamatban lévő gazdasági év végén lép az ingatlan birtokába. (Kassai tábla 1891 július 15-én 806. sz. a.)
