Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

376 Az idegen váltóról. A kir. ítélőtábla: A kereseti váltó igazolt birtokosa a cs.-palotai takarékpénztár részvénytársaság, az óvás pedig K. J. a cs.-palotai takarékpénztár könyvelője megkeresésére és részére vétetett fel. Az iránt kétely nem merült fel, hogy az óvásban emiitett »cs.-palotai takarékpénztár« tényleg a cs.-palotai takarékpénztár részvénytársaság; abból pedig, hogy K. J. ez óvásban kifejezetten az emiitett pénzintézet könyvelőjeként van kitüntetve, kétséget kizáróan következik, hogy K. J. eme minőségének kitüntetése annak kifejezésére szolgál, hogy K. J. mint az óvásban megnevezett és a váltó jogszerű birtokosaként igazolt takarékpénztár meghatalmazottja járt el. Ekkép pedig magából az óvásból kitűnik az, hogy az óvás a felperes részére vétetett fel; miért is ez az óvás a V. T. 99. §-ának 2. pontjában megkivánt kellék hiányában nem szenved és alaptalan az alperesnek az a kifogása, hogy az óvás nem a jogositott személy részére vétetett fel, stb. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1901 márczius 27-én 1358/1900. sz. a.) 1071. A váltóbirtokosként nem igazolt telepes neveztetvén meg annak a személynek, a kinek részére az óvás felvétetett, ez az óvás szabálytalan. A kir. Ítélőtábla: A V. T. 41. §-a értelmében K. Lajos, mint a kereset alapjául szolgáló váltó forgatója elleni váltót visszkereset fentartására szükséges lett volna, hogy a váltónak fizetés végett történt bemutatása s a fizetés nem teljesitése kellő időben felvett óvással igazoltassák. A B. alatti óvás a V. T. 99. §-ában foglalt feltételeknek meg nem felel, mert annak tartalma szerint a fizetés hiánya miatti óvás a váltón telepesként megjelölt orosházai keresztény népbank részvény-társaság megkeresésére lévén felvéve, a nevezett telepes pénzintézet a V. T. 36- § a értelmében, a váltóadóstól fizetést jogszerűen annál kevésbé követelhet, mert sem tulajdonosi, sem megbizotti minősége az A. alatti váltóból ki nem tűnik, de a megbizási viszonyt az óváslevél sem bizonyitja. Minthogy pedig a V. T. 36. §-a értelmében a váltóadós csak a váltó törvényszerű tulajdonosának tartozik fizetni, ebből önként következik, hogy a váltónak csak ilyen birtokosa részére felvett óvás szolgálhat alapul a váltójogok fentartására ; minthogy ezek szerint a B. alatti óvás, mint nem szabályszerű, váltójogok fentartására nem alkalmas. . A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1896 május 29-én 456/1895. sz. a.) 1072. Az a körülmény, hogy a váltóóvásban nem jelöltetett meg az a fizikai személy, ki a felperes pénzintézet képviseletében a váltót óvatolás végett az óvatoló közjegyzőnek átadta, nem érinti a máskülönben helyesen felvett óvásnak szabályszerűségét. (Curia 1897 április 7 én (650/896. sz. a..) 1073. A V. T. §. 2. pontja csak annak a czégnek a megnevezését kívánja az óvás-levélben, a mely czég részére az óvás