Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegee váltóról. 49 kibocsátónak a V. T. 7. §-án alapuló kötelezettsége törvény szerint váltójogi hatálylyal nem korlátozható, mindezeknél fogva alperes kibocsátói minőségben vállalt kötelezettsége fennállván, őt a váltó tőke és járulékai megfizetésében marasztalni kellett. (1888 szeptember 19-én. 759/1888., azonos 481/1891. és 197/1891.) állandó gyakorlat. 153. A váltón kibocsátóként szereplő kötelezett akkor sem követelhet fizetést a rendelvényestől, ha ez a váltó utóbb reá forgattatott, mert a V. T. 7. §-a szerint a kibocsátó a váltó kifizetéseért felelős lévén, a váltót beváltó forgatmányos pedig a kibocsátóval szemben is visszkereseti joggal birván, a váltót beváltó rendelvényes a forgatmányosnak jelentkező kibocsátótól ismét visszakövetelhetné a neki teljesitett fizetést. (Curia 1903 február 11-én 846/1902. sz. a.) 154. A váltó keltével megállapított vélelemmel szemben a váltóbirtokos köteles bizonyítani, hogy az akkor kiskorú volt kibocsátó a váltót csak nagykorúságának elérte után irta alá vagy hozta forgalomba. A kir. ítélőtábla : A váltó keletkezésének idejéül mindig az az idő vélelmeztetik, mely a váltóban jelentkezik. A fenforgó esetben tehát az a jogi vélelem, hogy alperes a kereseti váltót az abban irt időben t. i. 1901. évi október hó 8-án bocsátotta ki. Az elsőbiróság által és a felek által megtekintett s felperes által valódiság tekintetében kétségbe nem vont anyakönyvi kivonat alapján az elsőbiróság azt a tényállást állapitotta meg, hogy alperes 1877. évi deczember hó 2-án született s igy kétségtelen, hogy alperes a kereseti váltó keltének napján kiskorú s ennek folytán a váltótörvény 1. §. értelmében szenvedő váltóképességgel nem biró személy volt. A fentebb emiitett jogi vélelemmel szemben felperes volt köteles bizonyitani vagy azt, hogy alperes a kereseti váltót mint kibocsátó az abban jelentkező keltezés után nagykorúságában irta alá, vagy azt, hogy alperes kiskorúságában aláirt váltót csak nagykorúsága idejében használta fel. Felperes a jelzett irányokban a bizonyitást meg sem kisérelvén, a fentebbi tényállásból folyóan alperesnek a kiskorúságra fektetett kifogása bizonyítottnak volt tekintendő. Ezek alapján az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatni s felperest keresetével elutasitani kellett. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1903 deczember 4-én 126/1903. sz. a.) 155. A törvény mi támpontot sem nyújt arra, hogy épen a kibocsátónál a váltó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapításához: tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes vagy mint forgatmányos vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha a visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. Grecsák : Magyar Döntvénytár. II. ^