Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)
48 Az idegen váltóról. Felperes azonban ebben az irányban elfogadható bizonyítékot fel nem hozott: mert a C. alatti kérdőpontokra felhivott tanukkal csak azt kivánta bizonyitani, hogy az I. rendű alperestől kapott kereseti váltót P. I. szolgának azzal az utasítással adta II. rendű alpereshez elvitel végett, hogy I. rendű alperest annak elfogadói minőségben való aláírására hivja fel, azt a döntő ténykörülményt azonban, hogy II. rendű alpereshez akkor, mikor a kereseti váltót aláirta, tényleg az a felhívás intéztetett, hogy a váltót mint elfogadó irja alá, bizonyitani nem kivánta, sőt válaszirati előadása szerint P. nem tudja: hogy ő mondta-e II. rendű alperesnek, hogy a váltót mint elfogadó irja alá és mert a II. rendű alperesnek arra kínált főeskü: esküdjék meg, hogy ő az i. alatti váltót tudva és szándékkal mint kibocsátó és nem mint elfogadó irta alá, II. rendű alperes ellenzése folytán a váltóeljárás rendelet 26. § a értelmében bizonyítékul nem alkalmazható. Ily körülmények között felperes II. rendű alperest, a saját előadása szerint, utólag a váltóra vezetett intézvényben intézvényezettül megnevezni és ezáltal a II. rendű alperes kibocsátói minőségben vállalt váltókötelezettséget megváltoztatni és II. rendű alperest elfogadónak feltüntetni nem lévén jogosítottnak tekinthető, a kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalt II. rendű alperessel szemben, a visszkereseti jognak fentartásához a váltótörvény 41. szakasza értelmében szükséges óvás felvételének elmulasztása következtében visszkereseti jogát elvesztette. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1902 november 26-án. 690/1902. sz. a.) 152. A kibocsátó a váltót „kötelezettség nélkül" forgatván, mint kibocsátó váltójogilag felelős. A m. kir. Curia; Alperes a kereseti váltókon lévő kibocsátói aláírásnak valódiságát beismervén, azon kifogással él, hogy ő ezen váltókat mint annak tulajdonosa tovább forgatván, a forgatmányhoz irt ezen szavak által »Ohne mein Obligo« a váltói kötelezettbéget magától elhárította, következve a kereseti váltókat kifizetni nem tartozik. Ezen kifogás azonban birói figyelembe nem volt vehető. Ugyanis a V. T. 5. §-a szerint a saját rendeletre szóló váltó minden tekintetben idegen váltó fogalmával bir, következik ebből, hogy az ily váltó kibocsátása által tett váltónyilatkozat mindenben az idegen váltó kibocsátásának törvényben megállapított jogkövetkezményeit vonja maga után és így az esetben, ha, mint az jelenben történt, az intézvényes a váltót tovább forgatja, kibocsátó aláírása alapján a V- T. 7. §-a szerint a váltó elfogadásáért s kifizetéseért felelőssé válik. Tekintve, hogy a forgatás tényében egy ujabb váltónyilatkozat foglaltatik, melynek minősége az eredeti váltónyilatkozatra, mely a kibocsátás tényében nyilvánul, befolyással nincs, tekintve, hogy a V. T. 12. §-a szerint forgatmánynak a kötelezettséget elhárító záradéka csak azt eredményezi, miszerint a forgatót a forgatmány alapján kötelezettség nem terheli, a miből következik, hogy más alapon fennálló kötelezettsége ezáltal nem érintetik és tekintve, hogy a
