Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 47 ezek szerint felperes a kereseti váltót saját akaratelhatározásából folyólag és pedig abból az okból rongálván meg, hogy az a jogügylet, a mely a váltók kiállitására alapul szolgált, érvénytelenné váljék és hogy hozomány fejében átvehesse az I. rendű alperes haszonbérletét, a melyről a váltók átvételekor már lemondott volt, kétségtelen, hogy a felperes ténykedése a váltó lényeges kellékeinek a megsemmisítését foglalja magában. Minthogy pedig oly váltóból nem származik váltójogi kötelezettség, a mely lényeges kellékekkel nines ellátva, a vagy a melyen a lényeges kellékek szándékosan s azzal az akaratelhatározással semmisittettek meg, hogy a váltóügylet hatályát veszitse; minthogy továbbá a fenti módon eltépett váltó annak összeragasztása által váltójogi hatályát vissza nem nyeri és eszerint a felperes a váltóösszeget a kereseti váltó alapján az alperesektől abban az esetben sem követelheti, ha arra a váltóra értéket nem is kapott: a kir. törvényszék Ítéletét meg kellett változtatni s a felperest keresetével elutasitani. A m. kir. Curia: A kir. Ítélőtábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1903 június 27-én 860/1902. sz. a.) 77. A kibocsátó. 7. §. A kibocsátó a váltó elfogadásáért és kifizetéseért váltójogilag felelős. 149. A V. T. 7. § a értelmében a kibocsátó váltójogi felelősségén nem változtat az, hogy a váltóhitelező az elfogadónak részlet fizetési kedvezményt engedett. (1896 június 30-án 1065/1895. sz. a.) 150. Ha az elfogadóként pereltnek névaláírása közvetlenül a szöveg alatt van a váltón és a kibocsátóként jelentkező személy névaláírása nyilvánvalólag beszurtnak jelentkezik, az vélelmezendő, hogy az elfogadóként perelt váltóadós eredetileg kibocsátói minőségben irta alá a váltót. (1900 május 8-án 188^1900. sz. a.) 151. A váltó szövege alatt levő aláírás kibocsátói aláírásnak lévén vélelmezendő, ezzel a vélelemmel szemben a váltóbirtokos köteles bizonyítani, hogy az intézvényezés kitöltése nélkül kapott váltót az illető váltóadós elfogadóként irta alá. A kir. Ítélőtábla: A kereseti váltó külalakja, jelesül az a körülmény, hogy II. rendű alperes a nevét a kereseti váltó előlapján közvetlenül a váltó szövege alatt, oly helyen irta alá, hol rendszerint a kibocsátó neve szokott iratni, azt a vélelmet állapítja meg, hogy II. rendű alperes a kereseti váltót, mely felperes válaszirat! előadása szerint, annak alperesek által történt aláírásakor a jelenlegi intézvénynyel kitöltve nem volt, kibocsátói minőségben irta alá. Ezzel a vélelemmel szemben felperest terhelte annak bizonyitása, hogy II. rendű alperes a kereseti váltót elogadói minőségben irta alá és hogy ennélfogva az intézvényt utólag az ő nevére is kitölteni jogosítva volt.