Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

42 Az idegen váltóról. A kir. üélötábla: helybenhagyja megfelelő indokai alapján is azért, mert a kereseti váltón előforduló S. Z. utóforgatmányos a váltót S. S. forgató ellen 384/499. szám alatt visszkeresetet érvényesítvén, neki az érvényesített váltó alapján csak ahhoz volt joga, hogy a váltóban irt összeget és járulékait előzőjétől behajtsa, egyébként pedig ha csak követelésétől el nem állt, a váltó felett nem rendelkezhetett, hanem azt a váltótörvény 48. §. értelmében köteles volt érintetlenül (intacte) a visszkeresett felperesnek a váltótőke és járuléka és a költségek lefizetése ellenében kiadni, nem volt tehát jogositva S. J. forgatmányos a kereseti váltón előforduló kibocsátó nevét törölni s ily módon a váltóügyletet, az okiratnak kellékhiányossá tétele által, megszüntetni, mivel a jogügylet megszüntetése csak a jogositott beleegyezésével történhetik. Ezeknél fogva, ha S. J. a váltóösszeg és járuléka kifizetése alkalmával a kereseti váltón a kibocsátó nevét szándékosan is törölte, ez a kitörlés mint nem jogositott személytől eredő törlés, hatályában egy tekintet alá esik a véletlenségből vagy tévedésből eredő törléssel, s mit sem árt a váltó hatályának, stb. A m. kir. Curia: indokaiból helybenhagyta. (1891. évi február 27-én 1219/1900. sz. a.) 131. Ha a takarék megbízottja a régi váltót abban a feltevésben, hogy az ujabban neki átadott prolongationalis váltó elfogadtatik, elszakítja, a később összeragasztott ezen váltó alapján a váltóbirtokos takarékpénztárnak kereseti joga nincs. A kir. Ítélőtábla: Marasztalta alperest, mert megállapittatott, hogy felperes a kereseti alperes által is aláirt és lejárt váltót csak ugy akarta prolongálni, ha az uj váltót alperes kezesi minőségben aláirja, s mivel ezt nem tette, felperes a kereseti váltó helyettesitőjéül az uj váltót tényleg nem fogadta el; a lejárt váltó azonban V. Gy. takarékpénztári szolgának kezeinél volt, a ki azt, a nélkül, hogy erre utasitva lett volna, a kicserélésre szánt uj váltót helyesen és kikötésszerüen kiállitottnak vélve, tévedésből összetépte. E tényállás alapján nem tulaj donitható suly alperesnek a váltó összetépésére alapitott kifogásának, mert, a fentiek értelmében, bizonyitva van, hogy a váltónak több helyen szétszakítása nem a váltó felett rendelkezésre jogositott által, hanem pusztán a szolga tévedéséből s megállapodásellenesen történt. Ebben az esetben pedig a váltó széttépése érvénytelenítésének hatályával nem bir. A m. kir. Curia: Alperesnek az a tényállítása, hogy a kereseti váltó felperes beleegyezésével egy ujabb 100 frtos váltóval kicseréltetett s a kereseti váltó ekként rendeztetvén, az ennek jeléül szétszakittatott, felperes tagadásával szemben bizonyítottnak fogadandó el, azért, mert a felek közt nem vitás, hogy alperes a kereseti váltón alapuló kötelezettségétől szabadulni kivánván, ezt a felperesnek bejelentette, és ennek folytán felperes alperest arra az esetre, ha maga helyett egy elfogadható kezest állit és az uj váltót aláirja, a kereseti váltón alapuló kötelezettségtől felmenteni hajlandó volt; az sem