Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

14 A váltóképesség. czimen igényelt követelések (ételek ára, kölcsön) is foglaltatnak, mert a nem érvényesíthető követelés a váltóösszegnek jelentékeny részét képezi, stb. (1900 deezember 6-án 887/1900. sz. a.) 36. A kiskorúság alatt vállalt váltókötelezettségnek utóbb nagykorúságának elérte után a váltóadós által történt elismerése nem állapit meg joghatályos váltókötelezettséget. A m. Jár. Curia. A kereseti váltó jelenlegi tartalmával szemben, mely szerint annak lejárata még az alperes teljeskoruságának elérte előtt következett be, a felperes tartozott volna bizonyitani nemcsak azt, hogy a kereseti váltó a felperesi ügyvéd irodájába kitöltetlenül már az alperes teljeskoruságának elérte után került, hanem azt is, hogy a váltót alperes az abban jelenleg kitüntetett lejárati idő után és akkor látta el elfogadói névaláírásával, mikor már teljeskoru volt; ennek az utóbbi körülménynek bizonyítását azonban felperes a perben meg sem kisérlette, a felebbezésben általa e tekintetben felhivott bizonyiték az 1881 : LIX. t.-cz. 29. §-a értelmében figyelembe nem vehető ; és mert a kereseti váltón alapuló követelésnek alperes részéről a D. alatti okiratban később, teljeskoruvá válta után történt elismerése csak arra adhat felperesnek esetleg jogot, hogy követelését köztörvényi uton érvényesíthesse, de váltókereseti jogot, mely csak érvényes váltólevélre és abban érvényesen vállalt váltókötelezettségre alapitható, felperesnek nem ad. (1901 márczius 8-án 1136/1901. sz. a.) Állandó gyakorlat. 37. Váltói kötelezettség csupán olyan váltónyilatkozat alapján állhat fenn, a mely eredetileg valódi, a miből következik, hogy a más által a váltóra vezetett névaláírásnál az eredetileg hiányzó meghatalmazást az utólagos jóváhagyás nem pótolhatja.* A m. Jár. Curia. A kereset fő tárgyára nézve a másodbiróság ítéletét megváltoztatni, s az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, ennek vonatkozó indokai alapján és azért, mert az alperes perbeli védekezése szerint a kereseti váltón levő névaláírásának valódiságára nézve bíróságon kivüli beismerést a felperes által nem tagadott, olyan körülmények között tette, hogy feltehető, hogy a kereseti váltón lévő névaláírását más váltóra irt névírása helyett tévedésből ismerte el sajátjának, és mert váltói kötelezettség csupán olyan váltónyilatkozat alapján állhat fenn, a mely akár azért, mert váltói kötelezettség elvállalása czéljából sajátkezüleg Íratott, akár mert annak a váltóra való vezetésére másnak a meghatalmazás eleve megadatott, eredetileg valódi, a miből következik, hogy a más által a váltóra vezetett névaláírásnál az eredetileg hiányzó meghatalmazást az utólagos jóváhagyás nem pótolhatja. (1899 márczius 1-én 96/899. sz. a. azonos határozat 1899 deezember 14-én 1056/1899. sz. a. 1290/898.256/902. és 396/1902.) Az eredetileg érvénytelen váltónyilatkozatok hatályára vonatkozó egyéb határozatokat lásd a 92. §-nál.