Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

A váltóképesség. 13 kellékek hiányoztak; tekintve továbbá, hogy az idézett közjegyzői törvény 92. § a szerint a hitelesités alkalmával a hitelesitendő aláírásoknak kész »okiratokra«, tehát valóságos váltókra kellett vonat kozniok, azonban a jelen esetben hitelesitett aláírások oly okmányokra tétettek, melyek a váltó lényeges kellékeivel nem birván, aláirónak váltói kötelezettségét a váltótörvény 6. § a értelmében meg nem állapították. Mindezeknél fogva a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest nevezett elsőrendű alperes irányában keresetével elutasítani kellett. A kir. Ítélőtábla : Azért volt az elsőbiróság Ítélete a per érdemét illetőleg megváltoztatandó, s alperes a kereseti összegben marasztalandó, mivel az 1874 : XXXV. t.-cz. 54. § a* a vakok szerződési képességét egészben érintetlenül hagyván, csakis akaratnyilvánitásuknak módja tekintetében intézkedik akkor, midőn a személyes közbenjárásuk mellett kötött szerződésekre nézve közjegyzői okirat fölvételét rendeli el, s midőn kimondja azt, hogy azok váltóügyleteinél közjegyzői okirat felvétele nem szükséges; alperes azon kifogásának tehát, hogy ő szenvedő váltóképsséggel nem bir s hogy esetleg váltókötelezettséget csak meghatalmazott közbenjöttével vállalhatott volna, a felhivott törvény értelmében alapja nincsen ; továbbá mivel a törvényes kellékekkel ellátott kereseti váltón levő aláirásának valódiságát alperes tagadásba nem vette. A m. kir. Curia: A királyi Ítélőtábla Ítélete felhozott indokaiból helybenhagyatik. (1882 október 3-án 609. sz. a.) 34. Vak által aláirt váltóból érvényes váltókötelezettség a vakra nem származhatik közjegyzői hitelesités nélkül. (Curia 1898 november 858/1898. sz. a.) 35. Mámoros állapotban aláirt váltó, mely kávéházban fogyasztott szeszes italok fejében adatott, az 1883:XXV. t.-cz. 23. és 24. §-ai értelmében nem érvényesíthető.** A m. kir. Curia: Habár a kihallgatott alperesi tanuk vallomásai alapján meg nem állapitható az, hogy alperes a váltó aláírásakor a szabad akaratelhatározást kizáró öntudatlan állapotban lett volna, mégis helyben kellett hagyni a másodbiróság elutasító ítéletét azért, mert egyrészt felperes beismerte, hogy az alperes a váltót a felperes kávéházában fogyasztott étel- és italnemüek ára fejében adta neki, másrészt a kihallgatott tauuk vallomásai szerint ezen italnemüek nagyrészben szeszes italok voltak és mert a váltóösszegnek tetemes részét képező italok ára, az 1883 : XXV. t.-cz. 23. és 24. §-ai értelmében, váltó alapján nem érvényesíthető. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy a váltóösszegben másjog* Most az 188G : VII. t.-cz. 24. §-a szabályozza a vakok váltónyilatkozatának váltójogi hatályát. ** A tiltott cselekményekből származott követelések fedezetére kiállított váltókra vonatkozó egyéb határozatokat lásd a 92. §-nál.