Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

10 A váltóképesség. mint külföldinek kiskorúsága, a saját hazájában 1893. évi deczember 22 én bizonytalan időre meghosszabbíttatott és kiskorúságának meghosszabbítása csak 1901. évi február hó 10 én helyeztetett hatályon kivül, a belföldön vállalt váltókötelezettsége tekintetéből szenvedő váltóképessége elbírálásánál azért nem vehető figyelembe, mivel az 1877: XX. t.-cz. 33. §-a szerint Magyarországban a kiskorúság joghatálya, harmadik személyekkel szemben csak a kiskorúság meghosszabbítását tárgyazó hirdetménynek a hivatalos lapban először való beiktatását követő naptól kezdődik: alperes védekezéséből pedig nyilván kitűnik, hogy kiskorúságának meghosszabbítása a magyar hivatalos lapban közzé nem tétetett. (1903 január 29-én 1482/1902. sz. a.) 20- Az Ausztriában gondnokság alá helyezett a belföldön kötött jogügyletek tekintetében akkor sem bir cselekvőképességgel, ha a gondnokság alá helyezés a magyar hivatalos lapban közzé nem tétetett. Váltóképességgel azonban bir.* A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: Valamely személy jogés cselekvőképessége hazája törvényei szerint Ítélendő meg. A nemzetközi jogszabályok értelmében ugyanis a honpolgárt, a hazája törvényein alapuló személyi állapota kiséri a külföldre is, vagyis az, a ki hazájának törvényei szerint cselekvőképességgel bir, az más állam törvényei szerint is cselekvőképes, ellenkezően az, a ki saját hazájában cselekvőképtelen, külföldön is az marad és pedig már abból az okból is, nehogy a cselekvőképességében korlátolt külföldre való utazással hazájának törvényeit kijátszhassa. A jelzett szabály alól a kivételnek csak akkor van helye, ha a külföldi törvény máskép rendelkezik. Az a körülmény, hogy a kérdésben levő engedményezés nem a gondnokság alatt levő hazájában, hanem Budapesten történt és hogy felperes a vele szerződésre lépett külföldinek külföldön való gondnokság alá helyezéséről, esetleg tudomással nem bir, döntő sulylyal nem bir, mert a felhozottak szerint nem a jogügylet létrejöttének helye az irányadó s mert a belföldi is, ha külföldivel jogügyletre lép, ennek személyes viszonyai iránt saját érdekében tudakozódni óvatossággal eljárni tartozik. Kétségenkivül áll, hogy P. H. 0. gróf az osztrák polgári törvénykönyv 273. és 865. §§. értelmében, mint tékozlás miatt gondnokság alatt álló személy, vagyona felett szabadon nem rendelkezhetik, terhes jogügyleteket nem köthet, ugy kétségtelen az is, hogy e tekintetben Ausztria és Magyarország közt viszonosság áll fenn. A fent kifejtett elvek hazai törvényeinkben is több helyen kifejezésre jutnak, jelesül az 1894: XXXI. t.-cz. 108. §. kifejezetten kimondja, hogy a házasság érvényességét a kor és cselekvőképesség * A 20. szám alatti határozat a-19^ 23. és 26. szám alattiakkal látszólag ellentétes felfogásból indul ki, a melyek! sfcerint a külföldi cselekvőképességét, a gondnokság alá helyezés is, csaki*.^pnek;.á belföldön történt közzététele esetében korlátozhatja, a mely felfogást mi^apdcBtef.azonban csak váltóügyekben, állandóan követte a birói gyakorlat, a mi azjS^^mgs eMehtétben az ebben a határozatban foglalt kijelentéssel, mert a váltókéj^Mg^tárgyában különleges törvényes rendelkezés létezvén, az nem eshetik a?BeWetk^iv,magánjog általános szabályai alá.