Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 181 nem Ítéltetett, minélfogva az alsóbiróságok ítéletei e részben a novella 42. §-a értelmében felperes előnyére meg nem változtathatók — alperes, mint legnagyobb részben pervesztes, a tárgyalással felmerült költséget, a perrendtartás 251. § u alapján felperesnek megtéríteni tartozik. Ehhez képest mind a két alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, alperes a per- és a sikeres felebbezés költségében marasztalandó volt. (1902 április 30-án 1473/1901. és 417/1902. sz. a.) 512. A váltót fizetés végett be nem mutató váltóbirtokos, a kereset kézbesítése után azonnal fizető váltóadósnak a kifogásokkal felmerült költségeket megtéríteni köteles. A kir. torvényszék: Nem vitás, hogy felperes a váltót fizetés végett alperesnek egyáltalában be sem mutatta, s az sem vitás, hogy alperes a váltóösszeget és kamatát a kereset kézbesítésekor, 1901. évi április 10-én kifizette. Minthogy pedig a váltó fizetés végett az elfogadónak bemutatandó s felperes nem is állította, hogy alperes a bemutatást elengedte s magát kötelezte volna, hogy fizetés végett felperesnél vagy képviselőjénél jelentkezni fog, minthogy e szerint felperes mulasztása folytán a bemutatást a kereset kézbesítése pótolta, ekkor pedig alperes tízetvén, késedelembe nem esett, felperest a perköltségre leszállított keresetével elutasítani, s mint pervesztest a perrendtartás 251. §-a értelmében a perköltség viselésére kötelezni kellett. Felperesnek azt a védekezését,' hogy alperesnek lakása a váltón kitüntetve nem lévén, a bemutatás czéltalan lett volna, figyelembe venni nem lehetett, mert ez a körülmény a bemutatást a V. T. 102. §-ában körülirt módon való megkísérlésének kötelessége alól felperest fel nem menti. A m. kir (Jurta : Indokaiból helybenhagyta. (1902 október 21-én 423/1902., 1337/1899 és 1350/1899. sz. a.) 513. A V. T. 45. §-ából eredt károk megtérítése iránti kereset nem tartozik a váltóper keretébe, és nem érinti a forgatónak a V. T. 12. § ában megállapított kötelezettségét, — és nincs e szerint helye a V. T. 94. §-a szerint e károkra nézve a beszámításnak sem. (Curia 1897 február 24 én 823/1883. és 748/1896. sz. a.) 514. A váltótörvény 45. §-a értelmében csak az írásban tudósított előző köteles saját közvetlen előzőjét a tudósítás vételétől számított két nap alatt ugyancsak irásbelileg értesíteni, a miből következik, hogy az abban a szakaszban foglalt joghátrányok a csak szóval tudósított előzőt nem érhetik. A m. kir. Curia: A váltótörvény 45. §-ának második bekezdése szerint csak a váltó ki nem fizetéséről tudósított, tehát tekintettel arra, hogy a tudósítás módját az idézett §. első bekezdése parancsoló-