Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

182 Az idegen váltóról. lag meghatározza és erre a második bekezdésben utalás történik, csak az idézett §. első bekezdésében meghatározott módon vagyis Írásban tudósított előző köteles saját közvetlen előzőjét a tudósitás vételétől számitandó két nap alatt hasonló módon értesiteni, a miből önként következik, hogy az idézett §. utolsó bekezdésében meghatározott joghátrányok is csak a szabályszerűen vagyis Írásban tudósitott, de ennek daczára saját közvetlen előzőjének értesítését elmulasztó előzőt érhetik. Jelen per adatai szerint felperes, ki mint forgató a fizetés hiánya miatt megóvatolt kereseti váltót az egyik követőjének megkeresése folytán felvett óvás következtében fizette ki, a váltó ki nem fizetéséről és az óvás felvételéről, nem a Y. T. 45. §-ában meghatározott módon, Írásban, hanem csak szóval értesíttetett, az idézett §. értelmében tehát ő mint szabályszerűen nem előző saját közvetlen előzőjét, az alperest a váltó ki nem fizetéséről értesiteni nem volt köteles, és ugyanazért az értesítés elmulasztása reá nézve joghátrányt maga után nem vonhatván, felperes az alperestől a váltó lejártától a váltóösszeg letétbe helyezéséig járó 6°/o váltódijt a V. T. 51. § a értelmében joggal követelheti, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének e részben megváltoztatása és a sommás végzés hatályának e részben is fentartása mellett alperest az említett összegeknek és mint pervesztest az 1868: LIV. t.-cz. 251. § a alapján az összes perbeli és felebbezési költségnek fizetésére is kötelezni kellett. (1899 június 8-án 512/1899. sz. a.) 515. Az óvás közlésének elmulasztása nem fosztotta meg felperest attól a jogától, hogy a különben jogosan beadott kereset körül felmerült költségének megtérítését követelhesse. (Curia 1900 február 21-én 1291/1899. sz. a.) 516. A V. T. 45. §-a értelmében a váltóbirtokos vagy forgatmányos, a ki a köteles értesítést elmulasztja, csak a közvetlen előző elleni igényét veszti el a lejárattal a keresetre hozott bírói határozat kézbesítéséig járó kamatokra és a váltójogból eredő költségekre nézve. (Curia 1896 november 4 én 1710/1895. sz. a.) 517. Váltódij csak akkor követelhető, ha felperesnek visszkeresethez van igénye ; a saját rendeletre szóló váltó kibocsátójának visszkereseti igényei nincsenek s igy a váltódij hoz sem tarthat igényt. (Curia 1882 szeptember 21-én 557. sz. a.) Állandó gyakorlat. 518. Az óvást előzőjével nem közlő váltóbirtokos nemcsak saját, hanem az összes előzők ellen elveszti a kamat és költséghez való jogot. A m. kir. Curia : Az a váltóbirtokos, a ki a V. T. 45. §-ban meghatározott értesítést elmulasztja, az idézett szakasz 3. bekezdésének kifejezett rendelkezéséhez képest az összes előzők ellen elveszíti igényét a keresetre hozott birói határozat kézbesítéséig járó kama-