Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

178 Az idegen váltóról. A m. kir. Curia: Felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére az alperes tagadása ellenében semmivel sem mutatta ki azt, hogy a kereseti váltót az óvás felvétele előtt a váltótörvény 41. §-a értelmében az elfogadónak fizetés végett bemutatta volna, ezzel szemben az óvás felvételének költsége az alpereseket nem terhelheti: mert a felvett óváslevélből és a kihallgatott tanuk vallomásaiból megállapítható, hogy a váltó összege az óvás felvétele alkalmával és azután is felperesnek felajánltatott, sőt egy izben a 180 korona váltóösszeget kézhez is vette, utóbb azonban ismét visszaküldötte. Minthogy ilyen körülmények közt I. r. alperes jogosított volt a váltóösszeget birói letétbe helyezni és annak a kereset beadása előtt bírói letétbe történt helyezése a fizetéssel egyenlő hatálylyal bir, minthogy e szerint felperesnek nem volt jogos alapja a kifizetett váltó összegét keresetbe venni őt mindkét alsóbiróság Ítéletének felebbezett részében megváltoztatásával keresetével egészben elutasítani kellett. (1903 deczember 4-én 467/1903. sz. a.) 503. Az utólagosan, az érdekelt beleegyezése nélkül telepitett váltó megóvatolása körül felmerült költséget s óvásdijat a váltó elfogadója még abban az esetben sem tartozik megfizetni, ha ellene óvás felvétele szükséges volt, mert a nem szabályszerű óvás költségeivel a váltóadós meg nem terhelhető, és alperes fizetési kése delme is ez esetben nem az óvás napjától, hanem a kereset kézbesítése napján állott csak be. s igy késedelmi kamat is csak ettől a naptól jár. (Curia 1897 május 12-én 241/1897. sz. a.) 504. A váltóadós fizetési késedelmének megállapítása végett a váltóbirtokosnak óvás felvételéhez joga van, az elfogadó még abban az esetben is köteles az óvás költségét megfizetni, ha ellene a kereseti jog fentartására az óvás felvételének szüksége fenn nem forgott. Ellenben váltódij csak az esetben követelhető az elfogadótól, ha a váltón visszkereset alatt álló váltókötelezett is van. (Curia 1902 november 28-án 181/1902. sz. a.) 505. A váltótörvény 43. és 102. §-aiból, valamint a dolog természetéből is következik, hogy a váltó lejáratkor, a váltóelfogadónál fizetés végett bemutatandó, mert különben az elfogadó nem tudhatja, hogy a váltó lejáratkor kinek a birtokában van, a váltótörvény 40. § a pedig csak feljogosítja az elfogadót, hogy az óvás felvételére rendelt határidő eltelte után a váltóösszeget, ha ez tőle nem követeltetik, a bíróságnál letehesse, a mire azonban törvény szerint kötelezve nincsen ; e szerint tehát, mig a lejárt váltónak fizetés végetti bemutatása meg nem történt, az elfogadó a fizetés tekintetében késedelmesnek nem tartható, a miből következik, hogy ha a váltóbirtokos a váltót fizetés végetti bemutatás nélkül beperelte, a keresetnek az elfogadó kezéhez történt kézbesítéséig, a mi ez esetben a váltó bemutatásával egyenlő joghatályunak tekintendő, késedelemben nem lévén, a váltó lejártától a kereset kézbesítéséig