Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

174 Az idegen váltóról. A m. kir. Curia: Az elsőbiróság vonatkozólag felhozott indokaiban helyesen állapitotta meg, hogy a kereseti váltó telepitett váltó és hogy az, mint ilyen, a váltótörvény 43. § a értelmében az elfogadó ellen a váltókereseti jog fentartása czéljából óvatolandó lett volna, kivéve, ha az óvás felvételére rendelt határidőben a váltóbirtokos a telepes volt. Felperes vitatta ugyan végiratában, hogy a kereseti váltó az óvás felvételére rendelt egész határidőben az osztrák-magyar bank debreczeni fiókintézetének, a telepesnek volt a birtokában : tekintettel azonban arra, hogy a kereseti váltó hátán lévő, az osztrák-magyar bank debreczeni fiókintézetétől származó nyugta szerint nála a kereseti váltó a lejárat napján, 1896 évi szeptember 19-én váltatott be, tehát az óvás felvételére rendelt határidő eltelte (1896 szeptember 23-a) előtt a váltóbirtokos már felperes jogelődje és nem felperes volt, ennek mint a telepestől különböző váltóbirtokosnak pedig az alperes váltóelfogadó elleni váltókereseti jog fentartása czéljából a váltótörvény 43. §-a értelmében óvást kellett volna felvétetnie, de ezt elmulasztotta — és tekintettel arra, hogy felperes mint a lejárat utáni forgatmány alapján engedményesül jelentkező váltóbirtokos jogelődjénél több jogot nem érvényesíthet, az pedig az óvás felvételének elmulasztása következtében alperes elleni váltókereseti jogát elvesztette, — az elsőbiróság az óvás hiányára alapitott alperesi kifogásnak helyt adva, helyesen helyezte hatályon kívül a sommás végzést. (1899 márczius 2 án 116/1899- sz. a.) 493. Azt, hogy a váltó a telepes váltóbirtokos birtokából még az óvás felvételére rendelt határidő eltelte előtt került ki, az arra kifogást alapító váltóadós tartozik bizonyítani. A m. kir. Curia: Az alperesnek, mint a kereseti váltó elfogadójának, a felperes váltókereseti joga ellen az óvás hiányára alapitott kifogása alaptalan, mert a felperes a saját rendeletére kiállított kereseti váltónak kibocsátója lévén, a váltónak ő általa történt továbbforgatása után, a váltó utolsó birtokosának a váltóra vezetett nyugtatványa következtében, mint a váltót beváltó előző, a váltónak puszta birtoka alapján kereseti jogosultsággal bir az elfogadó ellen a váltóösszegnek az ő részére leendő megfizetése iránt. Másfelől pedig, habár a kereseti váltó telepitve s azon telepes is kijelölve van, a hátirat szerint a váltónak utolsó birtokosa az ugyancsak telepesül kijelölt Egyesült Budapest Fővárosi Takarékpénztár volt. E szerint miután magából a váltóból nem tűnik ki, hogy a váltó annak kiegyenlítésével még az óvás felvételére rendelt határidő eltelte előtt került volna ki a telepes váltóbirtokosnak birtokából, mert ennek nyugtatványa a váltón nincs kitéve, s azt az alperes a perben nem is állította, ennélfogva az alperes elfogadó elleni váltókereseti jog fenntartásához a V. T. 44. §. 2. bekezdése értelmében, az óvás felvételére szükség nem volt, s az alperes elfogadó a váltóösszegnek általa leendő kifizetése iránt óvás nélkül is őt terhelő váltójogi kötelezettségének teijesitését, a váltót beváltó