Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

170 Az idegen váltóról. lett volna felveendő, mert felperes a váltó hátán olvasható nyugta szerint a váltót a telepes osztrák-magyar banktól 1898 április 27-én vagyis a váltó lejárati napján váltván magához, az óvás felvételére rendelt határidőben (V. T. 41. §.) már nem a telepes, hanem felperes volt a váltó birtokosa, minélfogva a V. T. 44. §. utolsó bekezdésének esete nem forog fenn. Ehhez képest helyesen itélt az elsőbiróság, midőn felperest keresetével óvás hiánya miatt elutasitotta. (Curia 1900 február 28-án 1344/1899. sz. a.) 481 Minthogy a váltótörvény oly intézkedést, mely szerint a telepes csődbe jutása esetében a fizetés végetti bemutatásnak a tömeggondnoknál kellene történnie, nem tartalmaz, az óvás teljes joghatálylyal vétetik fel a vagyonbukott telepes üzlethelyiségében. (Curia 1884 november 7-én 922/1884. sz. a.) 482. Az óvás oly esetben, melyben a váltótelepes csődbe jutott, joghatályosan vehető fel akár a telepes közadós, akár annak tömeggondnoka ellen. (Curia 1897 deczember 15-én 940/1897. sz. a. Azonos 1344/1900.) 483 A váltó helyesen óvatoltatott a nem telepes fizetési személynél is, habár ott nem is az elfogadó kerestetett. (Curia 1897 szeptember 22-én 246/1897. sz. a.) 484. A telepes csődbejutása nem mentesiti a váltóbirtokost a váltó megovatoltatásának kötelezettsége alól. A kir. Ítélőtábla: Felperesnek a válaszban előadott abból a védekezéséből, hogy a kereseti váltót azért nem óvatoltatta, mert K. Gr. a telepes lejáratkor csődben volt, kitűnik, hogy az óvás felvételére rendelt határidőben nem a telepes volt a kereseti váltó birtokosa, s igy a váltótörvény 43. és 44. §-ai értelmében óvás lett volna felveendő. Alperesnek azt a védekezését, hogy a telepes lejáratkor csődben lévén, óvás felvétele nem volt szükséges, figyelembe venni azért nem lehetett, mert a váltótörvény nem tartalmaz ily intézkedést, mely szerint a telepes csődbe jutása esetén az óvást felvenni nem kellene. Felperes tehát az óvás felvételének elmulasztása által a váltó törvény 43. §-a értelmében alperes elleni kereseti jogát elvesztette. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1901 október 22-én 262/1901. sz. a.) 485 A váltó az óvásra rendelt határidő utolsó napján menvén át a felperesre, a ki nem telepes, vagyis a váltóbirtokosra a telepes visszaforgatván a váltót, ha óvás nem vétetett fel, a váltó váltójogi hatályát vesztette a V. T. 43. §-a értelmében az elfogadó ellen is, ha nem bizonyittatik, hogy a napnak oly szakában ruháztatott át a váltó, a melyben az óvás már felvehető nem volt (vagy a