Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 149 rozott határnapot képez, mely kikötést az egyik félnek egyoldalú akaratnyilvánítása meg nem változtathatja. (Kereskedelmi Törvénykönyv 334. §-a). Tekintve még azt, hogy a váltóbirtokosokra nézve nincs oly kötelezettség megállapítva, hogy ő akár azt, hogy a váltó még birtokában van s hogy a váltót mint tulajdonos vagy mint a forgatmányosnak megbizottja tartja-e birtokában, akár azt, hogy a váltót tovább átruházta (forgatta e) vagy sem, megmondani tartoznék, s igy a lejárat előtti fizetés lehetővé tétele tényleg tisztán a váltóbirtokos önkényétől függ, ki a váltót még a fizetéssel való megkinálás után is akadálytalanul tovább forgathatja; tekintve, hogy a váltó puszta birtokosa jogositva lehet ugyan arra, hogy a váltót elfogadás hiánya miatt óvatolja (Váltó Törvénykönyv 17. §.) vagy biztositást követelhessen (Váltó Törvénykönyv 29. §.), de a váltóösszeg felvételére és nyugtatványozásra a váltótörvénykönyv 36. § a értelmében csak a váltónak igazolt tulajdonosa jogosult, az pedig, hogy a váltóbirtokos egyszersmind tulajdonos volt-e a lejárat előtti fizetés kínálásának pillanatában, rendszerint még meg sem állapitható, — tekintve, hogy a kamattalan váltókölcsönnél, ha a váltóhitelező pénzét azonnal el nem helyezheti, a váltóösszegnek lejáratig való őrzésével járó teherrel a váltóhitelező helyzete az elfogadó önkényes cselekménye folytán rosszabbodnék; — tekintve, hogy az esetek túlnyomó részében az elfogadó mindaddig, mig neki a váltó fizetés végett bemutatva nem lesz, nem is tudhatja azt, hogy a váltó kinek birtokában van s igy a lejárat előtt fizetéskinálás csak elvétve fordulhatna elő, ezek a viszonyok is támogatják a törvény intézkedéseiből levont s fent kiemelt szabálynak helyes voltát. Felperest mint hitelezőt tehát a fizetés felvétele körül ebben az esetben késedelem nem terhelte s igy alperes az érvényesen elvállalt váltókötelezettség alól a váltótőke letétbe helyezése által nem szabadult, hanem tekintettel arra, hogy a váltót lejáratkor ki nem fizette, a váltótörvény 23. §-a alapján a tőkét és a keresetbe vett késedelmi kamatot megfizetni köteles. A m. kir. Curia: Helybenhagyta. (1896 szept. 11 én 352/1895. sz. a.) 417. Az elsőrendű alperes közvetlenül a váltó lejárata előtti napon kívánván a váltóösszeg felajánlásával a fizetést teljesiteni s a tanuk vallomása szerint kétségtelen az, hogy a váltó akkor is a felperesnek birtokában volt, a felperes a felajánlott fizetést elfogadni tartozott s azt az őt meg nem illető kamatkövetelési igénye miatt vissza nem utasíthatta.* (Curia 1895 április 18-án 372/1895. sz. a.) 39. §. A váltó'adós csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett köteles fizetni. Ha résszletfizetést tett, csak azt követelheti, hogy a váltóra följegyeztessék s neki arról a váltó másolatán nyugtatvány adassék. * Az e határozatban foglalt kijelentés ellentétben látszik állani az előbbeni két határozatban foglalt s általános gyakorlaton alapuló elvi állásponttal, s a kir. Curiát itt bizonyára az a felfogás vezette, hogy az adott esetben a váltóbirtokos a felajánlott fizetés elfogadásának megtagadásával rosszhiszeműen járt el.