Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

150 Az idegen váltóról. 418. Ha a váltóbirtokosnál a váltó más csereváltóval rendeztetik s a váltóbirtokos ezt nem fedezetül, hanem fizetéskép vette fel és ennek folytán a váltót az előző forgatónak nyugtázva ki is adta, ez a váltó utóforgatmány esetében nem érvényesíthető az előző váltókötelezettek ellen, mert a fizetés gyanánt elfogadott rendezés folytán — minthogy a csereváltó is az elfogadótól eredt — a váltó czélját érte. (Curia 660/1896. sz. a. 1897 február 5-én.) A beszámitás fizetés jellegével bir, mivel az által a fennálló követelés megszűnik. A váltótörvény 39. §-a értelmében pedig a váltóadós csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett köteles fizetni, a részletfizetésnél is tehát jogszerűen követelheti, hogy az a váltóra feljegyeztesséksneki arról a váltó másolatán nyugtatvány adassék, váltókövetelés beszámításánál tehát a beszámításnak első feltétele, hogy az eredeti váltó az ítélő bíróságnál beadassék és a bíróságnak mód nyujtassék, hogy a mennyiben valamely váltókövetelésre nézve a beszámitás itéletileg jogérvényesen megállapíttatik, azt a váltóra rávezethesse, mivel ellenkező esetben váltóbirtokos a kezénél levő váltó alapján a beszámitás kimondásának ellenére váltójogokat érvényesithetne. (Curia felülvizsgálati tanácsa 1900 szeptember 11-én I. G. 272/1900 sz. a.) 419. A váltó hátlapjára vezetett nyugtának törlése annak bizonyító erejét nem enyészteti el. (Curia 1889 márczius 26-án 23/1889. sz. a.) 420. A V. T. 39. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel rendszerint az vélelmezendő, hogy a fizetés a nyugtatványozott váltó kiadása ellenében történt s ezért a váltóhitelező nem is köteles abban az irányban bizonyítékról gondoskodni, hogy a váltót a fizetés ellenében kiadta, hanem a váltóadós érdeke, hogy megállapittassék, hogy a fizetést teljesítette a nélkül, hogy a váltó neki egyidejűleg visszaadatott volna. A m. kir. Curia: Végül az elsőrendű alperesnek a 7500 írtról kiállított váltó kiadására vonatkozó kötelezettsége kérdésében alapos Ítélet hozhatása végett szükségesnek mutatkozik a jelen Ítélet rendelkező részében megjelölt további eljárás; mert — habár a váltótörvény 39. szakaszában foglalt rendelkezésre való tekintettel rendszerint az vélelmezendő, hogy a fizetés a nyugtatványozott váltókiadása ellenében történt, s ezért a váltókötelező nem is köteles abban az irányban bizonyitékról gondoskodni, hogy a váltót a fizetés ellenében kiadta, hanem a váltóadós érdeke, hogy megállapittassék, hogy a fizetést teljesítette a nélkül, hogy a váltó neki egyidejűleg visszaadatott volna, s csakis ha az megállapittatott, rendszerint csupán ebben az esetben terheli a bizonyítás kötelezettsége a váltóhitelezőt arra nézve, hogy a váltó kiadása később megtörtént: a jelen esetben a fennebb emiitett vélelem érvényesülését kizárj különleges körül-