Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

148 Az idegen váltóról. Tekintve, hogy a fizetés felajánlása az óvás felvétele előtt történt s ennélfogva alperes az óvási költség fizetését felajánlani nem tar­tozott : kétségtelen, hogy a fizetés elfogadását határozottan megtagadó felperesi nyilatkozat következtében alperes jogositva volt a váltó­összeget birói letétbe helyezni, de másrészt az is kétségtelen, hogy ez által fizetési kötelezettségének eleget tett s hogy a letétbe helyezés fenforgó esetben a fizetés joghatályával bir. Ezek szerint, annak a kérdésnek e helyütt érintése nélkül, hogy a 12 óra után történt fizetés felajánlása bir-e kihatással az eredeti követelésnek állítólag elengedett részére nézve? — felperes nem volt jogosult a váltót beperelni, miért is felperes helyesen uta­síttatván el keresetével és mint pervesztes helyesen köteleztetvén perköltség viselésére, a másodfokú biróság Ítélete az itt felhozott okoknál fogva volt helybenhagyandó. (1898 május 24 én 410/1898. sz. a.) 416. A váltótulajdonos a lejárat előtt felajánlott fizetést min­den joghátrány nélkül visszautasíthatja. A kir. Ítélőtábla: A váltóügylet természete hozza magával, hogy az csak a váltólejárat napján bonyolítható le rendesen, s hogy a váltóhitelező a lejárat előtti fizetés elfogadására nem kényszeríthető. E szabály a váltótörvény következő intézkedéseiből vonható le. A váltótörvény 3. § a súlyt helyez arra, hogy a váltó lejárata meg­másithatatlanul egy biztos napra legyen helyezve, a 3. §. 3. pontja a váltó lényeges kellékéül az egységes fizetési határidőt kívánja meg. A váltótörvény 23. § a szerint az intézvényezett az elfogadás alap­ján az elfogadott összegnek lejáratkor leendő lefizetéseért felelős, tehát arról, hogy a váltóösszeget sem előbb, sem utóbb nem fogja kifizetni, nem csak a váltó mindenkori birtokosával, hanem a többi váltó­kötelesekkel szemben is. A váltótörvénykönyv 40. § a is csak akkor jogositja fel az elfogadót a váltóösszegnek a bíróságnál való letételére, ha a fizetést lejáratkor nem követelik, holott Ha a törvény feljogo­sítaná az elfogadót a lejárat előtti fizetés elfogadásának kikényszerí­tésére, ugy arra is fel kellett volna őt hatalmazni, hogy a fizetés elfogadására ekként kötelezett váltóbirtokos vonakodása esetén a váltó­összeget az elfogadó ily körülmények közt is birói letétbe fizethesse. A váltótörvény intézkedéseivel kapcsolatban áll az 1881 : XVII. t.-cz. 30. § ának az az intézkedése, hogy ha a váltóbirtokos a váltó lejárata előtti fizetést elfogadja s az elfogadó utóbb csődbe esik, a váltótulaj­donos megtámadási per utján a fizetett összeg visszafizetésére köte­lezendő, de maga időközben elveszítené visszkereseti jogait előzői irányában, mivel lejáratkor nem óvatolhatott, mivel visszkeresetét kellő időben nem indította meg, az pedig éppen az 1881: XVII. t.-cz. 30- §-át uraló törvényhozói czélzattal ellenkeznék, hogy a törvény egyrészt kényszeríti a váltóbirtokost arra, hogy a lejárat előtti fizetést fogadja el, másrészt a fizetésnek ily elfogadásáért a váltótulajdonost vagyoni kárral sújtsa. A törvényeknek vázolt rendelkezéseiből tehát nyilvánvaló, hogy a váltólejárati határnap valamennyi a váltóügy­letbe és váltói viszonyba belépő fél érdekében kikötött és meghatá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom