Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

140 Az idegen váltóról. 389. A jóhiszemű váltóbirtokosnak sem áll jogában a saját rendeletre szóló váltó kibocsátó nevét törölni és váltóbirtokosi minőségének igazolására a saját kibocsátói aláírásával ellátni. A kir. ítélőtábla: A per adataiból kitűnik az, hogy a váltón akkor, midőn felperes birtokába került, nem az ő neve, hanem W. L.-né szerepelt rendelvényes és kibocsátóként, miből nyilvánvaló, hogy alperes a kereseti váltót a saját rendeletére kibocsátó W. L. intézvénye folytán fogadta el; minthogy pedig a rendelvényes, illetőleg a saját rendeletre kibocsátó nevének kitörlése és más névvel helyettesitése, különös megállapodás hiányában, a jóhiszemű váltóbirtokosnak sem áll jogában, ennélfogva felperes tartozott volna alperes kifogása ellenében azt bizonyitani, hogy a kereseti váltót aggályossá tevő ama törlés, illetőleg igazitás, mely szerint W. L. neve keresztülhuzatott és helyette felperes neve Íratott a váltóra, alperes tudtával és beleegyezésével, tehát jogosan történt, felperes azonban e tekintetben mi bizonyítékot sem szolgáltatván, keresetével elutasítandó. A m. kir. Curia : Helybenhagyja, mert a V. T. 36. §-ban foglalt az a rendelkezés, melynél fogva a birtokosi minőség megbirálásánál kitörölt forgatmányok nem létezőknek tekintetnek, az egyoldalulag kitörölt kibocsátói aláírásra, a mint ez a kereseti váltónál történt, nem vonatkozik, hanem a kibocsátói aláírás, mint a váltók egyik kelléke törlésénél, kizárólag a V. T. 6. §. az irányadó. (1892 május 10-én 275/1892. sz. a.) 390. Azon körülmény folytán, hogy a váltót kibocsátóként az elmebeteg gondnoka csak ugy irta alá M. Gy. gondnok és a váltót saját rendeletre állította ki, a rendelvényben jelentkező határozatlanságnál fogva, nem az elmebeteg jelentkezik legitimáltnak és igy a gondnok az elmebeteg nevében megindított keresetével elutasítandó. A kir. törvényszék : Alperes nem is állította, hogy közte és E. Zs. között a váltó lényeges kellékeinek kitöltésére nézve bármily megállapodás létrejött, felperes, mint E. Zs. gondnoka, tehát az által, hogy a váltót kibocsátói aláírásával ellátta, megállapodás-ellenesen el sem járhatott, de sőt a váltón alapuló jogainak érvényesithetése végett a hiányzó lényeges kelléknek pótlására feljogosítottnak tekintendő. Alperesnek e részbeni kifogását tehát nem lehetett figyelembe venni. A kir. Ítélőtábla: A váltótörvény az idegen váltó lényeges kellékeit megállapító 3. §. 3. pontja szerint magából a váltóokiratból kell minden kétséget kizárólag kitűnnie annak, hogy ki azon személy vagy czég, a melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő. A kereseti váltó saját rendeletre szólván, a fizetés a kibocsátó részére volna teljesítendő, a váltón azonban M. Gy. gondnok lévén kibocsátó, a nélkül, hogy magából a váltóból kitűnnék, hogy kinek