Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 139 A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a V. T. 36. §-a értelmében a kitörölt forgatmányok a váltóbirtokosi minőség megbirálásánál nemlétezőknek tekintetnek; tekintve, hogy felperes sem keresetében, sem a per során nem is állította, hogy a kereseti követelést a váltó utolsó forgatmányosának, a dévai takarékpénztárnak, mely a váltót óvatoltatta, ő fizette ki, és hogy a váltó ilyképen került a birtokába; s tekintve, hogy a beváltás, illetve kifizetés ténye a váltó tartalmából sem tűnik ki, tekintve, hogy felperes azt, hogy az ő törölt forgatói névaláirása a kereseti váltón előfordul, csak a másodfokú biróság Ítélete ellen beadott felebbezésben hozza fel, tekintve végül, hogy maga felperes is, váltóbirtokosi minőségének igazolására, csupán a rendelvényes H. St. czég üres hátiratára hivatkozik, ez a hátirat azonban a kereseti váltó továbbadásánál már felhasználtatott, s ennélfogva a felperes váltóbirtokosi minőségét nem igazolja; mindezeknél fogva felperes kereseti jog hiányából helyesen utasíttatott el stb. (1899 január 10-én 995/1898. sz. a.) 387. Az irónnal törölt forgatmány is nem létezőnek tekintetik, ha a váltón a kitörlés félreismerhetlen. (Curia 1896 szeptember 15-én 1314/1895. sz. a.) 388. A kitörölt forgatmányosnak engedménye nem legitimálja a váltó birlalóját. A kir. ítélőtábla: Felperes a keresethez csatolt váltó alapján 570 korona tőke és járulékai iránt inditott pert az alperesek, mint néhai W. D. váltó elfogadó örökösei ellen. Alperesek azon az alapon kérték felperes keresetének elutasítását, hogy az ismeretlen örökösök részére ügygondnok lett volna rendelendő, hogy a kereseti tőkével nem az elfogadó, hanem a felperes tartozott, nincs tehát joga ezt az alpereseken követelni, s végül az engedményező »Tiszafüredi takarékpénztár* tulajdonosi minősége igazolva nincs. Ez utóbbi kifogás alapos. A váltótörvény 36- §-a szerint ugyanis forgatott váltóknál a forgatmányos tulajdonosi minősége a hátiratoknak összefüggő s egész hozzá lenyúló lánczolata által igazoltatik. Ez összefüggés akkor létezik, ha az első hátirat a rendelvényes nevével, minden későbbi hátirat pedig annak nevével van aláirva, ki a közvetlen megelőző hátiratban mint for gatmányos fordul elő. A kitörült forgatmányok azonban a birtokosi minőség megbirálásánál nem létezőknek tekintetnek. A kereseti váltón pedig az összes hátiratok törölve vannak, nincs tehát alakilag igazolva, hogy a rendelvényes W. S. a váltót akár a »Tiszafüredi takarékpénztár részvény társaságra«, akár másra átruházta volna, s igy a Tiszafüredi takarékpénztár engedménye felperes tulajdonosi minőségét nem legitimálja. A m. kir. Curia: Indokaiból helybenhagyta. (1903 június 10-én 1484/1902. sz. a.)