Magyar döntvénytár, 2. kötet (1904)

Az idegen váltóról. 131 367. A váltőilag nem igazolt váltóbirtokos alperes kifogása folytán sikeresen hivatkozhatik az utolsó forgatmányos utáni köz­törvényi jogutódlására. A m. kir. Curia : Néhai H. J., kinek hagyatéka részére a fel­peresként fellépett M. A. a hagyatéki követelések behajtására gond­nokul kirendeltetett, annak a válaszban foglalt előadása szerint a váltót beváltván, a saját hátiratát a váltótörvény 55. § a értelmében kitörülhette és az 51. §. alapján a további forgatótól, kibocsátótól és az elfogadótól a váltótőkét és megitélt járulékait jogosan követel­heti, és mert eszerint a másodbiróság az itt — egyébként pedig az általa felhozott megfelelő indokoknál fogva alpereseket a fizetésre helyesen kötelezte, stb. (1900 május 22 én 244/1900. sz. a.) 368. Ha felperes alapkeresetében nem köztörvényi legitimátió, vagyis nem a váltók eredeti birtokosa utáni öröklés joga alapján, hanem az állítólag általa saját rendeletre kiállított váltókból eredő váltói joga alapján kérte az alpereseket fizetésre kötelezni, az újított per folyamán sem vitathatja sikeresen azt, hogy ő, mint az elhalt váltótulajdonos örököse, köztörvényileg is legitimálva van. A m. kir. Curia : Alperesek a kereseti váltókra vonatkozóan egyrészt azzal a kifogással éltek, hogy a felperes azokon váltótulaj­donosként legitimálva nincs, másrészt pedig, hogy ezek a váltók már hatályukat vesztették és igy felperesnek nem állott jogában az azokon hiányzó keletet később, majdnem 30 év multával kitölteni. A per adatai pedig kétségtelen bizonyítékát adják [annak, hogy a kereseti váltók a még 1866 november 6-án elhalálozott Stella Tamás hagya­téki vagyonához tartoznak, s hogy eszerint felperes ezeken a váltó­kon váltójogilag legitimálva nincs. Ugyanis felperes beismeri, hogy a 3- sz. a. levél az ő megbízása folytán Íratott dr. Layer Ágoston­hoz, a kereseti váltók kiadása és átküldése iránt, ebben a levélben pedig a kereseti váltókra vonatkozóan is elismertetik azoknak a néhai Stella Tamás hagyatékához tartozandósága, habár a levél utolsó előtti bekezdésében az is hangoztatik, hogy e váltókon maga a felperes fordul elő mint kibocsátó. Az ezen levél után a kereseti váltók átvétele tárgyában a felperes megbizottja által kiállított 7. a. nyilat­kozatban azonban a kereseti váltóknak a fenti hagyatékhoz tartozan­dósága ép oly feltétlenül ismertetik el, mint a felperes által a B. F. és B. G. a. csatolt utasításokban, a melyek szerint felp. és örökös társai felperes perbeli képviselőjét, a kereseti váltókon alapuló köve­telésnek, kifejezetten mint néhai Stella Tamás hagyatéki követelésé­nek érvényesítésére utasitják. De különben felperes a jelen per folya­mán is elismerte, hogy a kereseti váltók értékével elhalt hasonnevű atyja néhai Stella Tamás hagyatéka károsodott, és hogy ő ezért tekinti az azokon alapuló követelést a hagyatékhoz tartozónak és ezért kivánja abban örököstársait is egyenlő arányban részesíteni. Ezek szerint pedig, figyelemmel még arra a körülményre, hogy a 9*

Next

/
Oldalképek
Tartalom